Erdélyi utakon

Lehet, hogy ezt a terjedelmes-változatos vidéket mind ez idáig kihagytad. És ha azért, mert úgy gondoltad, nincs ott semmi különös látnivaló, hát bizony nagyot tévedtél. (Egy utazó különben sohase legyen előítéletes.) Erdély sokszínűségétől már számosan elámultak, így például a 19. században John Paget angol utazó is, aki aztán gyökeret is eresztett az erdélyi földbe.

Az Erdéllyel való ismerkedésnek a következő előnyei vannak: a legtávolabbi része is közel van (minden relatív!) – ami 24 órán belüli elérhetőséget jelent. A legtöbb helyen magyarok is élnek, de a fiatalabb románok már franciául, angolul, németül vagy olaszul is beszélnek. A turisták iránti segítőkészség is gyakran tapasztalható. A célpontok gépkocsival és vonattal is elérhetők, ám a bakancsos túrázók akár térdig járhatják a lábukat, annyi a megmászni való hegy, látni való emlékhely, különleges falu és szép város.

Szerencsére egyre több területről adnak ki nálunk is beszerezhető jó minőségű térképet, és a jelzett utak száma is növekszik. Persze hátrányok is akadnak bőven, bár Erdélyt járó német ismerősöm ezeket inkább előnynek tekinti. Ilyenek az infrastrukturális ellátottság egyenetlenségei: például a mobiltelefon-használat lehetősége vagy hiánya. A szálláshelyek némelyike nagyon is egyszerű, néha csak matracos tömegszállás, ahol az étkezés a hátizsákból lehetséges, a WC pottyantós árnyékszék, csapvíz helyett pedig kút-, forrás- vagy patakvíz áll csak rendelkezésre. Ám mindez legtöbbször olyan tájban, amitől a lélegzet is elakad! Mellesleg a magyarlakta vidékeken biztosan akad komfortosabb szállás, ha máshol nem is, hát a hiúban – a szénapadláson.

Az alapvető élelmiszerek beszerzése még a legeldugottabb zugokban is megoldható. Fizetőeszköz az új lej (1 lej 80-90 forint körül mozog), a forintot vagy eurót szívesen átváltják, néhol el is fogadják.
Jómagam a közelmúltban néhány kevésbé ismert, egyedülállónak tekinthető helyen jártam – ezekről írok most szíves invitálót.

Kalotaszeg – Sztána és környéke

Kalotaszeg valójában történelmi-földrajzi tájegység, tehát nem település, mint ahogy sokan gondolják. Kós Károly, az építész-író (és még jó néhány más foglalkozás tudója), Kalotaszeg legjobb ismerője, élete virágában a kalotaszegi Sztánát választotta lakhelyül. Ám nem a néhány száz lelkes kicsi falut, hanem a közeli vasútvonal mellékvölgyét, ahol a Budapest–Nagyvárad–Kolozsvár-vonal egy alagútból a külszínre bukkan. Ez a pont 512 méterre emelkedik a tengerszint fölé, és a régi időkben csak két mozdony tudta ide felvonszolni a szerelvényeket. Emiatt még a gyorsvonatok is megálltak, hogy mozdonyt váltsanak. A Kolozsvárt és Budapestet gyakran látogató Kósnak ez a körülmény roppant megfelelt, mint ahogyan a kolozsvári tisztviselőknek is (alig 50 kilométerre esik csak Kolozsvár), akik a vasútvonal megépítése után nyaralókat kezdtek építeni e Zugligetre emlékeztető völgyben. Manapság már csak a személyvonatok állnak meg itt.

Mellesleg Sztána a vonaton kívül (Bánffyhunyad, Sárvásár vagy Körösfő felől) csak földúton, gyalogszerrel vagy lovas fogaton, száraz időben esetleg személygépkocsival érhető el. Emiatt világvégének számított és számít ma is.
A Kós építette romantikus lakóház, a Varjúvár mégis vonzó példává lépett elő. (Az állatkerti fazsindelyes állatházak is Kós alkotásai!)

A Varjúvár közelében a jó barát Szentimrei Jenő költőnek építette például az ún. Szentimrei-villát. Ez utóbbi manapság szállásadóhelyként szolgál az ide ellátogatóknak. [Forró vizes zuhannyal, igazi WC-vel, ágyakkal, matrac fekvőhelyekkel, sátorverési lehetőséggel áll rendelkezésre. Előzetes megbeszélés alapján akár étkezést is biztosít, például szalonnás-túrós puliszkát, gyógyfüvekből főzött teát. Érdeklődni lehet Papp Hunor tiszteletesnél a +40 (0260) 626-226 telefonszámon.]

A fő látnivaló itt a Varjúvár (lehetne), de magántulajdoni státusa miatt csak kívülről nézegethető. Ám még így is ámulásra késztető műalkotás. A nyaralótelep fölé magasodik a Csiga-domb, ahonnan pazar kilátás nyílik a tágabb környékre, így például déli irányban az 1800 m körüli magasságú Vigyázóra (Vlegyásza). A másik sztánai vonzerő maga a falu, ahol a kalotaszegi népi építészet alkotásain kívül az emberek ízes, szép beszéde, ünnepek alkalmával pedig a páratlan népviselet és a népszokások gyakorlása nyújt maradandó élményt.

Sztána közelében Zsobok, Bánffyhunyad, Magyarbikal és Körösfő, kissé távolabb, déli irányban Kalotaszentkirály, Magyarvalkó és Magyargyerőmonostor hasonló vonatkozásokban váltak méltán híressé, keresetté. Közülük csak Zsobok és Magyarbikal megközelítése ütközhet nehézségbe.

Mezőség

Kolozsvár közelében, attól északra és keletre egy másik terjedelmes tájegység, a Mezőség különös hangulatú dombvidéke csalogatja magához az erdélyi utasokat. Sok hírességet, közöttük Wass Albert és Sütő András írót adta Erdélynek és a magyarul beszélőknek. A Mezőség páratlan tájképi látványosságát mindegyikük számtalanszor megörökítette. Az idelátogatók többségét mégis az elevenen élő népi hagyományok, a népdalkincs, a népi táncok és zenészi képességek megismerési lehetősége vonzza.

Maga a táncház is erről a vidékről, Szék faluból származik. Kallós Zoltán, a tájegység szülötte méltán tette hát a Mezőséget nemzetközi mérték szerint is híressé. Ám éppen még a Székre ellátogatók többsége előtt sem ismert, hogy a falu alatt egy terjedelmes sós rét terpeszkedik: kisebb-nagyobb fűvel benőtt sóhalmokkal és sós kúttal. Ez a mesébe illő állítás színtiszta igaz. Erdély történelmi múltjában igen fontos szerepet játszott a só. Az a só, ami tengeri üledékként sokfelé a felszín közelébe került az Erdélyi-medencében. Van, ahol e sóba bányát nyitottak (Torda, Parajd, Vízakna), vagy közelében sós fürdőt létesítettek (Szováta, Medve-tó), és olyan is, mint Szík – azaz Szék –, ahol beérték néhány sókúttal, melynek vize a lehető legtöményebb sóoldat. Egyesek még manapság is ezt használják a hús tartósítására.

A sós rét különösen augusztusban nyújt páratlan látványt, többek között a rajta tenyésző tömeges, liláskék sóvirág miatt. Egyébként újabban már a székiek is próbálkoznak egy sós gyógyfürdő létesítésével.

Széket egyébként Kolozsvárról indulva legkönnyebben Szamosújvár érintésével érhetjük el (60 km). E barokkos városka nevezetes épülete az a börtön, ahol sokak közül Rózsa Sándor töltötte büntetését, egészen a haláláig.

Szék és Kolozsvár közé esik Bonchida, ahol Erdély legszebb főúri kastélyának romhalmaza várja a lassú feltámadást. A nevezetes Bánffy család birtokolta, legutoljára Miklós, akit – azon túl, hogy Kós Károly jó barátja volt – többek között íróként, politikusként és grafikus alkotóként ismert egykori környezete. Főleg a színházi jelmez- és díszlettervezés állt hozzá közel. A Fából faragott királyfi (Bartók Béla táncjátéka) legelső jelmezeit is ő tervezte. Lerombolt kastélya drámai hatású, kihagyhatatlan mezőségi emlék. Felkeresésével a restaurálás folytatását segíthetjük elő.

Végezetül csakugyan látogassunk el az isten háta mögé, Virágosvölgybe, vagy ahogyan ma hívják, Valea Florilorba. Egyedül Orbán Balázs írt róla egykor, mint Tordától északra eső, csodálatos növényzetű, kitűnő szénafüveket termő mezőségi vidékről. Ide eljutni tényleg csak vonattal lehet, ezáltal mindössze 45 percnyire esik Kolozsvártól. Állomásán csak a Tövis (Teius) felé haladó személyvonat áll meg, a továbbiakban aztán déli–délkeleti irányban kell gyalogolni, tetszés szerinti távolságra, mindig csak felfelé.

Állítható, hogy Virágosvölgy a Mezőség legszebb tájképdarabkája. Különösen május–júniusban, de bármelyik más évszakban is. Magaslatairól jó időben látszik a Tordai-hasadék, és néha a Gyalui-havasok, sőt egyes kárpáti vonulatok is. Szépsége, hangulata minden idelátogatót elragad. A környéket barátságos földművelő, állattartó románok lakják.

Fotók: Ulmarius