Vásárláskor igencsak gondban lehetünk, mert bőséges a választék az üzletekben. Segítségül egy kis útmutatót adunk, hogyan értelmezzük a címkék feliratait.
A pezsgő úgy 350 éve, a 17. század közepe táján jött divatba az előkelő londoni társaságokban. A helység neve, ahol nagy mennyiségben először alkalmazták a szénsavas bor-t eredményező eljárást, Champagne, így a hagyományos pezsgőgyártást champagne-i vagy klasszikus eljárásnak is nevezik. Szülőatyja Dom Pérignon bencés szerzetes, a champagne-i Hautvillers apátságának pincemestere volt. A hagyományosan palackban klasszikus vagy tradicionális eljárással készült erjesztett és érlelt pezsgők kitűnő alkalmi és ünnepi italok.
Pezsgőfajták
A pezsgőféléket az alapot képző borhoz adagolt cukortartalom és az erjesztési technológia (palackos vagy tank) módozata alapján osztályozzák. Ennek megfelelően az alábbi fajtákat különböztetjük meg:
Brut nature, naturherb: a lehető legszárazabb, a másodlagos erjesztésnél egyáltalán nem adnak hozzá cukrot.
Extra brut, extra herb, extra sec: nagyon száraz, elhanyagolható cukortartalom.
Sec, dry: száraz.
Demi sec, medium dry: félszáraz.
Doux, sweet: édes, 50 g/ml feletti cukortartalom.
Mi mit jelent a címkén?
Charmant: A fémtartályban, azaz tankban érlelt ital esetében a Méthode Charmat vagy Cuve Close írás olvasható. Étkezések mellé, bólék alapanyagául is ajánlott, alacsonyabb árkategóriájú pezsgők.
Méthode Tradicionelle: A legkiválóbb minőségű pezsgőt jelölik így, ez természetesen az árában is megmutatkozik.
Méthode Classique: Az érlelés helye lehet palack, ekkor a pezsgősüveg címkéjén a Méthode Classique (Méthode Champagnoise) felirat olvasható. Nagyon finom, különleges alkalmakra is ajánlott pezsgők, áruk kicsit alacsonyabb az előzőnél.
A pezsgő fogyasztásához a megfelelő pohár választása elengedhetetlen. Kétféle pezsgőspohár ismert:
az alacsonyabb, széles szájú kehely, amelyből nagy felülete miatt gyorsan elillannak a buborékok (ha ugyanis a kehelyrész sekély, a szája túl széles, akkor az oldott szénsav gyorsan és nagy felületen szökhet meg ez ma már háttérbe szorulóban van);
hosszított, keskeny szájú, karcsú, talpas (flőte).
Akik nem szeretik a buborékot, azok számára a kehely alakú pohár a legmegfelelőbb. Jó tudni, hogy a pezsgőt nem ajánlatos a pohárban forgatni, mivel így sok szénsav eltávozik belőle, ami által veszít finomságából.
Hogyan kínáljuk?
A pezsgők ideális fogyasztási hőmérséklete 4-8 fok között van, ezt megfelelő előhűtéssel érhetjük el, és mindig ezen az ideális hőfokon tároljuk. Ezért célszerű jégvödörben, vizes jégkockák között tárolni az asztal mellett, mert szobahőmérsékleten gyorsan túlmelegszik.
A pezsgősüvegnek a kinyitása során nem szabad durrania, a pezsgősdugót néhány különleges alkalom kivételével zaj nélkül kell eltávolítani. A pukkanás egyrészről igencsak zavaró lehet, másrészről pedig ha durrantva nyitjuk a pezsgőt, nagyon sok hab, szénsav és ital megy feleslegesen veszendőbe. A durranás megakadályozásának egyik módja, hogy egy konyharuhát vagy más textilanyagot az üveg nyaka köré csavarunk, és így húzzuk ki a pezsgősdugót.
Mihez fogyasszunk pezsgőt?
Pezsgőt szinte minden alkalommal fogyaszthatunk, bár a legelterjedtebb, hogy valamilyen jeles ünnep alkalmával bontjuk fel. Aperitifként száraz, félszáraz fajtákat fogyasszunk, lehetőleg 6-8 °C-ra hűtve. Az édes, félszáraz fajtákat pedig inkább desszertekhez, salátákhoz kínáljuk.