Az olasz múltjából máig sokat megőrző egykori velencei kikötőváros, Rovinj az Isztriai félsziget számos kisebb- nagyobb tengerparti települése közül is kiemelkedik.
Csak egy ugrás…
Ha reggel időben sikerül elindulnunk, délután már a tenger hűsítő hullámait élvezhetjük – a magyar határtól egészen Rijekáig (Fiume) ugyanis jó minőségű autópályán tehetjük meg az út jó részét. Az autópálya használatáért persze fizetnünk kell, a megtett útszakasz hosszának és a jármű kategóriájának megfelelő összeget, részletekben. Ha egyénileg tervezzük az utazást, ez az összeg Letenyétől Rijekáig összesen 92 kunába fog kerülni.
Rijekát elhagyva a félsziget belseje felé vegyük az irányt, innen Rovinj már csak egy ugrás a mögöttünk álló úthoz képest. A pénztárcánkat azonban még itt se süllyesszük táskánk mélyére, hiszen a közel 6 km hosszú Ucka alagúton való átkelésért további 28 kunát kell leperkálnunk.
Amit nem szabad kihagyni
A város látnivalói közül kiemelkedik az egyben Rovinj jelképének is számító Szent Eufémia – székesegyház, amely már messziről szemünkbe ötlik, ugyanis egy dombtetőn magasodik a félsziget közepén. Mindenképpen szánjunk rá egy kis időt, ha másért nem, hát azért, hogy gyönyörködhessünk az elénk táruló látványban, innen ugyanis remek kilátás nyílik az óvárosra, az öbölre és a Szent Katalin-szigetre.
A város múzeumai közül az Akvárium talán a legérdekesebb, legalábbis a gyerekek körében, mely a környező tenger élővilágát mutatja be.
Rovinj főtere a Tito tér, itt emelkedik az utazási irodaként is működő, vörösre pingált óratorony, mellette pedig egy kis díszkút található.
A várostól délre fekszik a tengerbe félszigetként benyúló Punta Corrente parkerdő, mely kiváló fürdő és sétálóhely is egyben, de ha biciklit bérelünk, mindenképpen tekerjünk el errefelé.
Rovinj nem a homokos strandjairól híres, de egy jó kis szörfcipő, vagy bármilyen gumitalpú lábbeli feledteti velünk a kavicsos part kellemetlenségeit. Ezt a városban bárhol beszerezhetjük, potom áron.
Irány az éjszaka!
Hasonlóan más mediterrán városokhoz, az élet itt is este indul be igazán. A napközbeni „fárasztó” napfürdőzés és úszkálás után jót fog tenni egy andalító séta az óvárosban.
Esténként a turisták hömpölygő árként özönlik el Rovinj apró utcácskáit, éttermeit, kávézóit, amelyek elengedhetetlen „kelléke” egy jól megtermett, és a vendégek tányérját kéjsóvár szemekkel bámuló macsek.
Étteremből ugyan nincs hiány, de ha igazán jó helyet szeretnénk magunknak kifogni, akkor időben induljunk el az „étteremvadászatra”, mert igen könnyen hoppon maradhatunk.
A halételek szerelmesei kedvükre dőzsölhetnek a finomabbnál finomabb fogásokban, és nem is olyan észveszejtően borsos áron. Sőt! Egy tenger gyümölcseiből összeválogatott ‘költeményt’ olcsóbban megkapunk, mintha disznóhúst választanánk az étlapról.
Nem kell koplalniuk az olasz konyhát kedvelőknek sem, ők is megtalálják számításukat, és kedvükre válogathatnak a sok pizzéria és spagetti-étterem közül.
Hajóra fel!
Ha már egyszer tengerparton vagyunk, ne hagyjuk ki a hajókirándulást se programjaink sorából. Időnkhöz, pénztárcánkhoz és kalandvágyunkhoz mérten választhatjuk ki a számunkra megfelelő hajóutat a bőséges választékból.
Szinte fillérekért ruccanhatunk át az öbölben fekvő Szent Katalin-szigetre, bár ez az út csak erős túlzással nevezhető hajókirándulásnak, mivel mindössze 5 percig élvezhetjük.
Arany középút, ha a kb. másfél órás kirándulás mellett voksolunk, ez ugyanis a környező aprócska szigeteket járja körül, a látvány pedig mesébe illő. Az elővigyázatosság azonban nem árt, mert néha a legedzettebb gyomorral is elbánhatnak a hullámok. Biztos, ami biztos, rejtsünk egy zacsit táskánk mélyére, és ha a szükség úgy hozza, szép csendben vonuljunk vele félre.
Ha hosszabb időt töltünk Rovinjban, érdemes befizetni egy egésznapos velencei hajókirándulásra is, csak azt vegyük figyelembe, hogy a tervezett indulás előtt két nappal meg kell rendelnünk a jegyet valamelyik utazási irodában.