A horvát Isztria 5 gyöngyszeme

Ha az Isztria legszebb gyöngyszemét kellene megnevezni, akkor egyértelműen Rovinjra esne a választás. Itt minden megtalálható, ami egy tengerparti nyaraláshoz elengedhetetlen. Az óváros félszigetének kacskaringós és meredek utcái fölött ott trónol a Szent Eufémia-székesegyház, amely egyértelműen Rovinj legnépszerűbb látványossága és jelképe. A harangtoronyba hosszú lépcsősor vezet fel, de megéri a fáradságot, mert fentről az egész várost ugyanabból a perspektívából láthatjuk, mint a sirályok.

A város nevezetességei közé tartozik még a piac is, ahol az olívaolajtól a friss zöldségeken át a virágokig minden kapható. A zöldségpiac árkádjai alatt lehet megközelíteni a halpiacot is, de oda csak reggel érdemes menni, amikor a halászok feleségei pultra pakolják az éjszakai fogást. Gyorsan elkelnek a halak, rákok, polipok – legtöbbjük az este egy tányéron végzi.

Az óvárostól távolabb a strand is tartogat meglepetéseket. Az apró kavicsos tengerpartot csak néhány lépés választja el a fenyőerdőtől. Néha nem is egyértelmű, hogy egy erdőben sétálunk, vagy a tengerparton. Innen már nem is látszik a város, sőt a civilizációt is csak néhány büfé sejteti. A tengerparttól néhány méterre bicikliút is vezet, a helyiek és a turisták szívesen pattannak kerékpárra.
Rovinj.lap.hu »

Az egykori halászfalu ma már a múlté – Rabac igazi turistaközponttá fejlődött az idők során. A nagy turistaforgalom öröm a minigolf kedvelőinek, viszont hátrány a vadregényes nyaralások szerelmeseinek. A sok szálloda és apartman nagyban csökkenti Rabac szépségét, de a tenger imádói nem néznek hátra, hanem csak a partot és a vizet kémlelik.

Rabac fekvése festői. A zöld hegyoldalba ékelődött turistanagyüzem nem ölte ki a fenyőerdőket, még a legnagyobb forróságban is zöldek a hegyoldalak, a part apró kavicsos és ezernyi pici öblöt rejt, ráadásul mindegyik különleges valamiért. Rabac tengerpartján olyan fényképeket lehet készíteni, hogy a nyaralás után itthon mindenki irigykedni fog, milyen csodálatos helyen nyaraltunk.
Rabac.lap.hu »

Opatiját – vagy régi nevén Abbáziát – az Adria Nizzájaként is emlegetik, és a XIX. század második felétől népszerű üdülőhely. Az egykori főúri puccosságot a mai napig őrzi, és épületeivel, szállodáival a boldog békeidőket idézni, igaz, néhány épületét azóta sem újították fel.

Opátija a múltjából él. Több szanatórium is épült itt a XIX. század végén, mert klímájának gyógyhatását hamar felismerték. A telek és a nyarak enyhék, ugyanakkor minden évszakban „harapni lehet a levegőt”. Nyaranta ide jártak a szomszédos országok uralkodóinak családjai nyaralni, de pihent itt Jókai Mór, Molnár Ferenc, Füst Milán és Márai Sándor is. A Lungomare sétány ugyancsak a békebeli időket idézi, ki tudja, milyen öreg a parttal futó babérsövény. Egyetlen apró hátránya van csak Opatija 12 kilométer hosszú tengerpartjának, nevezetesen betonjárdán sétálhatunk, amely kicsit rideg és mű, viszont legalább nem megy kavics a papucsunkba. Opatija olyan, mint egy régi csipke. Itt-ott megkopott, de hiába kezdte ki az idő vasfoga, mégis átragyog régi eleganciája.
Opatija.lap.hu »

Opatija közvetlen szomszédságában bújik meg a cseppnyi halászfalu (edzettebbek át is sétálhatnak ide), amelyet a mai napig nem tudott kikezdeni a turizmus. Megőrizte báját, közben egyre népszerűbb és ismertebb. A tengerpartra – a macskák és sirályok birodalmához – zegzugos kikötőn át, halászhajók és halászhálók között vezet az út.

Volosko éttermeiről is híres. Ahogy ez már egy tisztességes üdülőhelyen lenni szokott, itt is egymást érik az éttermek, és érdemes jól választani. Az apró halászfaluban remekül megférnek a világhíres és drága éttermek (pl. Plavi Podrum) és a házias kínálatú kifőzdék (pl. Ivka). Gyakran megesik kisebb éttermekben, hogy miután az éhes turista kiválasztotta a halat, amely majd ebédkor a tányérjára kerül, elküldik egy rövid sétára, és amikor visszaér, a kész étel várja. Lehet, hogy a vendéglátás olykor idegen számunkra, de az ételek mindenért kárpótolnak. Még évek múltán is emlegetni fogjuk az egyszerű petrezselymes hallevest, ugyanúgy, mint a nagymama isteni tyúkhúslevesét.

Kicsit csalok, amikor egy kalap alá veszem Mošćenicét és Mošćenička Dragát, pedig a két település között pár kilométernyi szerpentin tekerőzik, és nem mindegy, hogy jobbra vagy balra fordulunk. Igazából, és ezért csalok, érdemes mindkét településre betérni. Mošćenička Draga a tengerparton fekszik. Hófehér köves partja a legkisebb napsütésben is úgy szikrázik, mint télen a hó, közben a tenger türkiz és kék színekben játszik.

Az apró város házai a sziklafalra zsúfolódtak – meglehetősen fárasztó lépcsőzés sétálni közöttük, viszont megunhatatlan. A lépcsők szélén és az apró kertekben a mediterrán dísznövények teljes skálája látható, így a séta felér egy botanikus kerti látogatással.

Mošćenice viszont a tengerparttól távolabb a hegyoldalra ragasztott település. A városka bejárata egyetlen boltíves átjáró, amely mellett ősöreg gesztenyefa terpeszti levélujjait. Mošćenice igazi mesebeli törpeváros kacskaringós utcákkal, apró ablakú, összenőtt házakkal. Kényelmesen 15 perc alatt bejárható a település minden utcája. A templom melletti térről gyönyörű kilátás nyílik a Kvarner-öbölre, és tiszta időben jól látni a rijekai kikötőt is. A városka külső házain túl a hegyoldalban veteményeskertek zöldellnek.

Isztria.lap.hu
Horvát apartman.lap.hu