A XVI. század háborúkkal és járványokkal teli korában, amikor a kozmetikai cégek még nem árasztották el a nőket a bőr megfiatalodását ígérő csodaszerekkel, és a plasztikai műtéteket még csak hírből sem ismerték, egy nő a saját kezébe vette saját bőre lágyságának és ránctalanságának sorsát. Saját kozmetika nyitása helyett azonban inkább a szűz lányok vérére esküdött, a vér pedig azon kevés dolgok egyike, ami a legtöbb esetben még pénzért sem vásárolható meg.
Adta volna magát, hogy a filmkészítők egy vérbő horrorfilmet forgassanak az őrületében több száz fiatal lány életét elragadó grófnőről, de ők inkább megpróbálták megérteni, hogy mi visz rá egy gazdag, családos nemesasszonyt az ilyen szörnyű tettek elkövetésére. Míg a szlovák változat próbált a lehető leghűségesebb maradni a történelemhez, és a legendák helyett inkább a tényekre hagyatkozott, addig Julie Delpyt leginkább az érdekelte, amiért a világon mindenki számára ismerősen cseng Báthory Erzsébet neve: a vérben fürdés. A francia film angyalarcú szépsége a 2 nap Párizsban kapcsán már bizonyította rendezői tehetségét, de egy nagyszabású történelmi film egészen másfajta kvalitásokat igényel, mint egy Woody Allen-esen szószátyár, nagyvárosi komédia. Talán túl nagy feladatot vállalt magára azzal, hogy egyszerre volt főszereplője, rendezője, producere és zeneszerzője is A grófnőnek.
A legnagyobb probléma, hogy nem igazán talált fogást az alapanyagon, és mivel saját maga sem értette meg, mitől is válhat valaki efféle szörnyeteggé, a nézőinek sem tudta ezt hitelesen elmagyarázni. A megözvegyülő Báthory grófnő Delpy változatában gyorsan szerelembe esik egy huszonegy éves sihederrel (Daniel Brühl tenyérbemászóan rossz alakításában), és a nagy korkülönbség miatt törekszik ilyen betegesen a megfiatalodásra, de ha mindezt egy filmben csak kimondják, nem pedig megmutatják, akkor sajnos erős hiányérzetünk támad a vászon előtt ülve. Elviekben egy hatalmas lángokkal égő szerelmet kellene látnunk, de Delpy és Brühl között még egy apró szikra sem izzik fel a filmben.
Főszereplő-rendezőnk arról is megfeledkezik, hogy sok mai történelemkutató szerint a megözvegyült és protestáns grófnő csak a katolikus nemesek és a király összeesküvésének esett áldozatul (a szlovák változatban mindez erősebben van jelen), akik az adósságaik megszűnéséért fogtak össze, hogy boszorkányság vádjával tüntessék el a színről egyik legnagyobb vetélytársukat, aki sokak felháborodására erős, határozott és egyedülálló nő volt. Delpy mindezt csak a vége főcím előtti narrációban említi meg egy mondattal, de akkor már minek?
A Báthory sorsa
Juraj Jakubisko rendező két és fél órásra nyújtott, több fejezetre bontott, mozikban játszott tévéfilmjét, a Báthoryt az eredeti tervek szerint 2009 januárjában nálunk is bemutatták volna, de a kinti jogtulajdonos a szlovákiai és csehországi sikerek miatt túl nagy elvárásokat támasztott a magyar forgalmazóval szemben, így a filmet végül nem mutatták be. A hírek szerint idén decemberben mindez talán megvalósulhat, ám valószínűleg sok múlik azon is, hogy a magyar közönség hogyan fogadja a Julie Delpy nevével fémjelzett változatot.
A film magyar címe: A grófnő
A film eredeti címe: The Countess
Rendező: Julie Delpy
Főszereplők:
Julie Delpy (Báthory Erzsébet)
Daniel Brühl (Thurzó István)
William Hurt (Thurzó György)
Forgalmazza: Best Hollywood