Közép-Európában a hódokat a 19. század második felében a vadászat következtében szinte teljesen kiirtották. Az Osztrák Monarchiában 1863-ban a Duna áradási területén, valamint 1869-ben a Salzach folyó mentén pusztították ki a hódpopulációt. Emiatt a hódok a mai Ausztria kiterjedt területein 100 évig kihalt fajnak számítottak, egészen addig, amíg 1977 és 1983 között újra be nem telepítették őket többek között Bécs délkeleti részére is.
Jelenleg Európa-szerte védett fajnak számítanak. A betelepítés óta az állomány fejlődött, és egyre gyakrabban lehet megfigyelni hódokat a Duna áradási területén, a régi és az új Duna-ágak, valamint a Wienfluss-, Liesing- és Lobau-patak mentén. Ezek az aranyos rágcsálók főként éjszaka aktívak, nappal ritkán láthatók.
Jelenleg a hódállomány Ausztriában körülbelül 3000 példányt számlál, ebből a Bécs területén megtelepedett populáció számát 200-ra becsülik. A Bécstől keletre található természetvédelmi területen a hódok az 1980-as években jelentek meg nagyobb számban, pontosan ott, ahová tartoznak: a speciálisan védett területeken. Szakemberek szerint a hódok által okozott kár elhanyagolható, viszont rendszeresen tartanak ellenőrzéseket avégett, hogy ember és természet ne sérüljön. Csak akkor avatkoznak be a szakemberek, ha a kirágott fák kerékpárutakra, illetve turistautakra hullanak, illetve ha ezek bárki testi épségét veszélyeztetik. Ezekben az esetekben eltávolítják vagy kivágják a fákat. A különösen szép vagy ritka fákat bekerítik, illetve dróthálóval csavarják körül, ezzel a módszerrel védik őket a hódok harapásától. Problémákat főleg Alsó-Ausztriában okoztak a hódok, ahol 45 állatot kellett kitelepíteni, mivel a folyókra döntött fák állandó árvízveszélyt jelentettek a környék településeinek lakosságára.
