| A Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! » |
A savanyú szájjal, a szórakozóhely füstjétől büdös hajjal, enyhén labilisan, hajnalban hazaeső Hivatalos Néző sokkal-sokkal kedvesebb, mint általában. Befogadó, mindennek ad esélyt (főleg, hogy nem is olyan egyszerű ilyenkor ezen a nyomorult, féltéglányi távirányítón a gombrengetegben a megfelelőre találni). Kicsit forog a szoba, a füle is zúg a hangos zene zajától, és mielőtt beállna a zuhany alá, még jó leülni kicsit a kanapéra, és bambulni. Na, ez az egyetlen eset, amikor az M1-en, hajnali 1.35-kor vetített lengyel dokumentumfilm, a Kopernikusz élete nézőre talál. Valljuk be: statisztikailag kimutathatatlan az a tömeg, akik direkt erre a műsorra készültek reggel óta, mondván: „Hohó, Bohdan Raczkowski újabb kiváló filmjét vetítik, csak nem hagyom ki.”
A még „aznapos” néző viszont türelmes, úgyis az egyes gombbal kapcsolta be a tévét, marad még egy kicsit, le-lehulló szemhéját erőszakkal felrántva, előrehajolva csodálkozik, hogy „mit akarnak ezek a parókás férfiak színes harisnyában? A kutyafáját, mégis van melegpornó a csatornacsomagomban?”. Gyors váltás, M2, no, lengyel napot tartunk? A Parasztok című, 1973-ban készült lengyel tévéfilmsorozat 11. része indul 02.20-kor. Kinek, minek, drága jó köztelevízió?
Menni kéne már tusolni, még a pólóm is milyen büdös, leöntöttek ezek sörrel, vagy mi van?
Nem most kéne belekezdeni a Duna Tv-n sem az unitárius istentiszteletbe, szerintem… Egyszerű vagyok immár, kétütemű, mint a zsipp-zsupp, kenderzsupp. Ide nekem a Cool Tv-n a Kész átverést, kilóra megvett celebjeink szívatását, höhö, na, ez is ennyit tud, meg a nevét. Azt sem tudja, hogy hol van, a hülyéje… őőő, és én hol vagyok, és miért nem az ágyban? Legalább egy fogmosásra össze kéne szednem magam.
Persze nem minden éjszakázó ilyen vidám. A másik Néző polgári jogból záróvizsgára készül, könyékig kiemelőfilces. Kitérdelt mackónadrág, a szemei alatt meg akkora táskák, hogy egy lapra szerelt konyhát haza lehetne hozni bennük a skandinávoktól. Tanul a szerencsétlenje. Illetve tanulna, de hajnali fél kettőkor már csak annyira futja, hogy azt mantrázza: „nem húzom ki a zálogjogot, semmiképp nem húzom ki”.
Ez ma már nem megy, nézzünk inkább pár percig tévét. A Coolon A katona megy: Kurt Russell az ódivatú, leselejtezett gyilkológép, a Néző pedig rögvest szolidáris lesz a kőkemény kiképzéssel megtört, elcsigázott harcossal. Elkezd szurkolni, hogy verje pofán a kiképzőt, adja vissza az igazságtalan, megalázó vizsgák minden fájdalmát kamatostul, győzze le a rendszert. A reklám alatt átkapcsol a TV6-ra, jé, itt megy a Brotherhood, nagyon jó sorozat, olvastam róla, még régen, nagyon régen lehetett, a vizsgaidőszak előtti életemben. Fogalmam sincs, hogy kik ezek az emberek, milyen bírósági eljárás van, de hopp, itt az ítélet nem lehet más, mint az eredeti állapot helyreállítása, mindjárt meg is mondom, hol van ez a törvényben… mindjárt… majd holnap megnézem.
Na, nincs még a Kurt? Nincs. Vagy mi, belealudtam, és vége lett? Nem tudom, de az HBO2-n épp kezdődik a Rock, fű és motor, a Néző még sosem hallott róla, de itt és most, hajnali háromkor, a fotelben karikába tekeredve, résnyire nyitott szemmel úgy érzi, ez nyilván a világ legjobb filmje, és ha egyszer vége lesz ezeknek a nyomorult vizsgáknak, majd ő is motorra ül, és elhajt a francba innen. A többit már csak hozzáálmodja, hogy délelőtt fél tizenegykor pánikban riadjon fel, hogy a fél napot átaludta, nem tanult még semmit, és tutira meg fog bukni.
Tévézik a család – Szakadjunk le a műmájer képernyőbojkottról, a tévézés is lehet családi program! » |
Megint másik Néző meg egyáltalán nem akart a tévé elé ülni hajnali háromkor. Aludni akart, le is feküdtek időben, a barátnője egyenletes szuszogását hallgatva talán el is bóbiskolt egy időre – de már rohadt hosszú ideje ébren van újra. Teljesen, totálisan ébren, a szemét erőszakkal sem tudja becsukni, nézi a plafont, nézi a hosszabbító piros lámpácskájának a fényét, nézi a függöny mellett beszűrődő utcai pilácsot. Úgy érzi, már az örökkévalóság óta fekszik így.
Nem fog ez menni. A lehető legóvatosabban (értsd: minden dolgot leverve, mindenbe belerúgva, minden ajtót nyikorogtatva, majd becsapva) jut el a másik szobába, a tévé elé. Mi van ilyenkor? Ó, South Park a Comedy Centralon, ez jó, ezt szeretem, ezt mindig néztem, ezt… ezt már ezerszer láttam, a fene egye meg. Ó, de itt meg gyorsulási verseny van, na, ez izgi, ezzel már kitartok reggelig, ez mindjárt indul, mindjárt indulnak… INDULJ MÁR!!! Inkább nézzük meg az AXN-t. Hopp, ez lesz az én műsorom, vámpírok meg nyomozók, meg… meg valami múmia? Ami feltámadt, és az örök élet forrását keresi? Meg valami vak nyomozónő? Mindegy, nézzük egy kicsit ezt, aztán majd meglátjuk. Sőt, nézhetjük fél szemmel is, ennek a vámpírnak annyi is elég, vagy akár csak hallgassuk, majd az akciójeleneteknél kinyitom a… kinyitom majd. Ki bizony.
Vissza kéne menni az ágyba.
Tipp – tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »