Ha az ember a megfelelő helyen felüti a Wikipédiát, megtudhat például nagyon sok mindent a híres fatimai jelenésekről. Tudniillik hogy 1917. május 13-tól kezdődően Mária hat hónapon keresztül minden hó tizenharmadik napján megjelent három helyi pásztorgyereknek. Jézus anyja három titkot bízott a kicsikre, amelyek közül kettőt – a második világháborút és az orosz forradalmat megjövendölőt – hamarosan nyilvánosságra is hoztak. A harmadikat viszont titkosították. Első körben 1960-ig, mert a Szűz azt kérte. Akkor a pápa, XXIII. János jól megnézte magának még egyszer a szöveget, és fenntartotta a titkosítást. Sőt, egy időben az a hír terjedt, hogy ez bizony örökre így is marad, aztán 2000-ben mégis nyilvánosságra hozták a harmadik titkot is, amely egy pápa meggyilkolását jósolta meg.
A hivatalos magyarázat szerint azért tartották korábban titokban, mert féltek, hogy ezzel őrülteknek adnának okot a pápagyilkosságra. Persze ez sokaknak elég gyenge sztorinak tűnt, ezért rögtön jöttek az összeesküvés-elméletészek, akik szerint a titok egy részét – a lényeget – még így is visszatartotta az egyház. És hogy hogy jön ez ide? Hát ez lenne az a bizonyos címbeli harmadik titok, amely körül Steve Berry regénye forog. Hogy ugye, vannak bizonyos körök, amelyek szeretnék a titok fennmaradó és csak a pápák által ismert részét megismerni – már amennyiben létezik –, és vannak körök, amelyek szívesen véget vetnének ez irányú kutakodásuknak. A történetbe még belekeverednek persze a La Salette-i és a medugorjei Mária-jelenések, na meg a legendás XII. századi Malakiás-féle pápalista is. Amely szerint, ugye, a következő pápa, II. Péter alatt lesz vége a katolikus egyháznak… De ezeknek már nektek kell utánanéznetek.
|
|
Vagy vegyük az olimposzi isteneket. A netről azt is megtudhatjuk, hogy ők, ugye, tizenketten voltak – időről időre kicsit változó felállásban, de volt egy alapcsapat, amelynek tagjai mindig ott laktak a hegyen. Köztük volt Zeusz, a főnök, lányai – Artemisz, többek közt a fiatal lányok patrónusa, Aphrodité a szexualitás és a szépség istennője –, vagy éppen fia, Apollón, a jövendölés istene. És mindenféle kalandok érték őket, amiket itt nem sorolnánk fel. Legyen elég annyi, hogy az istenek halhatatlanok, tehát ma is köztünk élnek – legalábbis Marie Phillips bestsellere szerint. De persze kissé modernebb formában. Már nem az avétos hegyen, hanem a divatos Londonban, egy nagy házban. De egyrészt már a kutya sem kíváncsi rájuk, mert kimentek a divatból, másrészt nekik is baromira kezd elegük lenni egymásból annyi év után. A hadisten Arész már csak a világ végén tud háborúkat kirobbantani, Dionüszosz, aki amúgy is mindig inkább az emberek társaságában érezte jól magát, inkább a bárjában vedel. Aphrodité, aki amúgy szextelefonokból tartja el magát, már kifejezetten csak unalomból szexel Apollónnal, aki viszont tévés jósként próbál karriert csinálni. Erósz, a szeretet istene meg keresztény lett… De akkor Aphrodité kegyetlen tréfát eszel ki, hogy kicsit feldobja a hangulatot: Erósz nyila szíven találja Apollónt, aki beleszeret csúnyácska takarítónőjükbe, akit ezért Artemisz kénytelen a szárnyai alá venni.
| John le Carré: Hajsza Agave Könyvek Rendeld meg a Polc.hu-n! |
És innét kezdetét veszi a haddelhadd, amibe belekeveredik persze még Hadész, Kharón meg Kerberosz is.
Mellesleg a sztorik jó része ismerős lehet a görög mitológiából. Főként, ha utánaolvas az ember…
De érdekes Indokína története is – különösen a hetvenes évek közepén. Egyrészt ez az az időszak, amikor Amerikának végleg sikerül elvesztenie a vietnami háborút. Másrészt nem függetlenül ettől Kambodzsában éppen ekkor veszi kezdetét minden idők legvéresebb diktatúrája, a Pol Pot vezette vörös khmerek rémuralma, akik négy év alatt az akkor nyolcmilliós ország lakosságának mintegy a harmadát irtották ki. Laoszban pedig ekkor ér véget a húsz éve tartó polgárháború, amelynek végén a kommunista Pathet Lao lemondatja az Amerika által fegyveresen is támogatott Savang Vatthana királyt.
Mindennek meg azért kell utánanézni, mert ez adja John le Carré Hajsza című művének történelmi hátterét. A mű egyébként a Cambridge-i Ötök (hadd ne meséljük most azt is el, hogy ők kik…) történetét feldolgozó Árulás folytatása. És nagyjából arról szól, hogy az előbbi esetből meglehetősen rossz állapotban kikerült angol titkosszolgálat megpróbálja rendezni a sorait, és renoméját helyreállítandó megkísérel egy magas rangú orosz kémet becserkészni – a kínai vezetésben, hogy borsot törjön az eddig őket büntető szovjet kémfőnök, Karla orra alá…