Mondd meg, milyen illatra találtál, és kitalálom, merre jártál! A franciaországi Provence-ban született az ötlet, hogy a virágzó levendularétek illatával csalogassák a turistákat. Versailles parkjában a tavaszi hársfa illatát kínálják a látogatóknak, Bourgogne-ban a szüreti must illatát. Az ötödik érzékhez folyamodtak az apró francia városok egyre nehezebben fenntartható idegenforgalmuk fellendítésére.
Nemcsak látvánnyal, gasztronómiával, hanem illattal is vonzani igyekeznek a turistákat, és az adott vidék jellegzetes illata haza is vihető. A flandriai dűnék jellegzetes aromája, tengeri jód és algaillat keveréke üvegcsében kapható, és már ötezer darabot adtak el belőle – számolt be a szomszédos illatmarketingről a Corriere della Sera című olasz napilap.
Az illatturizmus divatja egyre terjed: a nizzai repülőtéren azt találták ki, hogy virágeszenciával fogadják az utasokat, a szintén francia Languedoc-Roussillon vasútállomásain rozmaringillatot terjesztettek.
Az illatár már elérte Nagy-Britanniát is: egy turistairoda az angol táj illatát kínálja utazási csomagjaiban. Az óceán túlsó oldalán pedig a The New York Times illattérképet készített olvasóinak a rum és a sült csirke szagától kezdve (Harlem) a Sohóban érezhető pacsulin át az újság szerint a falafel- és körömlakkillatú Boweryig.
Az illatvilágból természetesen az idegenforgalmi nagyhatalom, Itália sem maradhatott ki. Mielőtt megérkezett volna a francia konkurencia híre, a Róma és Nápoly közötti Sperlongában már a kisváros saját parfümjét árulták a trafikban 10 euróért. Rómában sincsen már senki, aki ne az Acqua di Sale uniszex illatot használná. A neve alapján magát egyszerű sós vízként ajánló parfümben mirtusz, cédrus, eperfa és rettegi alga illata rejlik. Ilyet érezni valóban a római tengeri fenyők és ókori romok árnyékában, ha az autóáradat okozta szmog megengedi. (MTI)