Eleinte állandóan elkapcsoltam, mert minek is egy sokadik Helyszínelők-klón, minek egy unalmas laboros sorozat, és kik ezek a semmilyen arcú szereplők? Mit kezdjek David Boreanazzal, aki a 11 évvel ezelőtti Angel szomorkás-tökös vámpírja óta (mely figurát ma is oda lehet tenni a Twilight-túltermelés közepén is etalonnak) semmiféle értékelhető színészi teljesítménnyel nem rukkolt elő? Mit kezdjek Emily Deschanel figurájával, amely egyszerre karikírozza és rúgja fel a műfajban szokásos női karakterek alakját? Mire jók a többi széria macsó fickói helyett ezek a bogaras tudós szereplők? Aztán idővel mégis bekaptam a horgot. Ahogy kezdett kinyílni a sorozat, ahogy egyre többet mutatott magából, úgy lettem rajongó.
| Fotó: RTL Klub Sajtóklub |
Előre is elnézést a női polgárjogi harc vérmesebb képviselőitől, de ez jutott eszembe: ez a sorozat a feminizmus legszebb arcát mutatja meg a nézőnek. Nem égetnek melltartót, nem dobják ki az epilálógépet, nem követelnek erőszakos kvótákat és militáns butaságokat – ehelyett kaptunk egy olyan főszereplőt, mely nőként a legerősebb, központi figura a történetben. Dr. Temperance „Bones” Brennan a lehető legatipikusabb sorozatcsaj: kiváló tudós, sikerkönyvek elismert szerzője, és oszladozó hullák fölé hajolva sem veszíti el a lélekjelenlétét. Szinte már az autizmus határait súroló módon mentes a szélsőséges érzelmektől, ehelyett analitikus és mindig higgadt. Ha pedig arról van szó, akkor a rendszeres karateleckéknek köszönhetően lever bárkit (oké, ez a vékonyka Emily Deschaneltől kicsit hiteltelen, de ez legyen a legkisebb baj).
| Fotó: RTL Klub Sajtóklub |
Ja, és ami nagyon fontos: nem csináltak belőle a tévés világban szokásos cicababát. Míg máshol a doktornőtől a katonai ügyésznőn át a pultoscsajig mindig mindenki úgy néz ki, mintha egy férfimagazin címlapfotózásáról jött volna, addig dr. Csont „csak” finom, visszafogott és stílusos. Jó csaj, de egyetlen autószerelő műhelyben sem rakják ki a dupla oldalas posztert róla – főleg, hogy nem is riszál bikiniben.
Elhiszem neki, hogy az erdőben talált csontokból képes megállapítani rengeteg, a nyomozás szempontjából releváns információt. Elhiszem neki, hogy az intellektusa messze magasan veri a buta bűnözőkét, és élvezettel figyelem, ahogy mindent szenvtelenül analizál, ahogy azt egy profitól várjuk.
A sorozat másik mozgatórugója viszont épp az, hogy ez a nő közben mégsem csak egy gép. Ritkán sikerül egy férfi-nő párosra épített sorozatban ilyen szépen bemutatni a két ember közti kémiát, a barátság és a szerelem határán táncoló viszonyt. Sikerült például A simlis és a szende során, sikerült az X-aktákban, és sikerült most is: Bones és Booth párosa kiválóan működik a képernyőn. Az antropológusnő és az FBI-ügynök (korábban tengerészgyalogos) pasi minden közös jelenete élvezetes, mert reagálnak egymásra, mert nagyon jól érzik a másikat, és mert sikerült valami egészen finom és abszurd humort vinni a történetbe.
A többi meg már semmi extra, ott tényleg az amerikai sorozatgyártás rutinja érvényesül: adott egy tudóscsapat, élén dr. Csonttal, és a már említett FBI-ügynök, aki olyan bűnügyeket old meg, ahol a kezdő puzzle általában egy többé-kevésbé szétoszlott hulla, esetleg csak egy csontváz. Egymást kergeti a tudomány (anyagmaradványok, sérülések elemzése) és a klasszikus rendőrségi akció (tanúkihallgatás, autós üldözés, lövöldözés), be-bevonva néha némi személyes érintettséget vagy magánéleti szálat (börtöntöltelék apa a Love Storytól már nagyon messzire került Ryan O’Neal megformálásában, halott indián szerető, testvérgyilkos randipartner). De ennyit tud bármelyik, hasonló zsánersorozat az NCIS-től a Helyszínelőkig, a Bostoni halottkémektől az Esküdt ellenségekig. Amiben más, amitől érdekes, az a címszereplő.
És a végén nem fogom kibírni némi moralizálás nélkül sem. Ha ugyanis feltételezem, hogy akár öntudatlanul is hat, példákat kínál egy ilyen sorozat, akkor máris ünnepelek, mert végre valami más, minőségi női szerep. Ott, ahol nők tucatszám alázzák meg magukat a meztelen lantos bácsika kegyeiért, ahol a „celebnő” legfőbb ismertetőjegye, hogy már minden testrését (sic!) kitárta úgynevezett férfimagazinoknak, ott, ahol a „hol tanultál, milyen iskolát végeztél?” kérdésre adekvát válasz lehet a „modelltanfolyamra jártam”, ott nagyon elkel egy másfajta szereplehetőség is.
Dr. Csont okos, erős, független nő – de híján mindazon keserű és vesztes vonásoknak, mely a férfigyűlölő ultrafeministák sajátja. A jelenléte azt üzeni minden tévénéző nőnek, hogy a siker nem szilikondudák meg lufiszájak függvénye és következménye; okos, iskolázott, erős nők más utat járnak.
Oké, persze alapvetően nem azért nézem, mert a modern társadalom nőképének egy újszerű alternatíváját akarom tanulmányozni, hanem azért, mert érdekes és szórakoztató, ahogy egy-egy gyilkosságot felderítenek. De mégis, hadd ajánljak egy próbát: legközelebb gondoljátok végig, hogy milyen csajokat láttatok még aznap a tévében, és melyikükhöz szeretnétek a legjobban hasonlítani, melyikük lehet a legboldogabb, a legelégedettebb… Kizárt, hogy ebben az összevetésben az Aktívban cicit lengető, ostoba cicababák legyőzzék dr. Csontot.
| Fotó: RTL Klub Sajtóklub |
| Dr. Csont az RTL-en (harmadik évad) hétfőnként 21.20-kor; a Coolon pedig az első két évad ismétléseit követhetitek szombat este 22.05-kor és keddenként 21.20-kor. |
Tipp: a Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! »
Tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »