A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
A békákra leginkább úgy gondolunk, mint a mesék ronda kis varangyosára, akit meg kell csókolni, hogy királyfi lehessen belőle. Nos, megcsókolni nem kell őket, viszont megmenteni igen. Bár ettől még nem lesz belőlük királyfi. Képek a békákról és a mentésükről.
Lassan véget ér az idei békamentési szezon Farmoson, ahol a Jane Goodall Intézet és a Duna–Ipoly Nemzeti Park közösen szervezi az önkéntes mentési programot. Bár az összes kétéltű, így minden békafaj is védett, itt a barna ásóbékát mentik. Őket azért kell menteni, mert ilyenkor ébrednek a téli álomból, amelyet a földbe ásva aludtak. Ilyenkor viszont elindulnak a nádashoz, mert a szaporodáshoz oxigéndús vízre van szükségük. A vonulási útvonaluk évszázadok óta ugyanaz, azonban mára autóút és vonatsín is keresztezi. Ez pedig azt a veszélyt rejti, hogy elütik őket, illetve hogy esős időben megállnak egy kátyúban, ha az éppen vizes, mert az hiszik, hogy már elérték a végcéljukat. A szaporodásuk biztosítása többek között azért fontos, mert táplálékul szolgálnak más kétéltűeknek, gerinceseknek. A mentésben önkéntesek, iskolások és óvodások is részt vesznek. Idén eddig körülbelül 40 ezer békát mentettek meg.
