A Nagy Duett: egyelőre elég pici

Aki nem látta az első adást: Liptai Claudia és Majka műsorvezetésével verseny zajlik a celebek között. Egy-egy hivatásos énekes (mint Tóth Gabi, Zalatnay Sarolta vagy épp Falusi Mariann) és szintúgy híres, ámde énekesként nem jegyzett párja (Orosz Barbara, Gianni, Peller Mariann és társaik) minden péntek este egy-egy duettet ad elő, amit a zsűri és a nézők SMS-ei értékelnek. Aki a legkevesebb pontot szerzi, az kiesik. Tizenkét párral indultunk, az első műsor után a bántóan műolasz Gianni és az érthetetlenül megilletődött Zalatnay Sarolta esett ki.

Az első adás után kijelenthető, hogy a közepesen innovatív koncepciót eléggé balfék módon sikerült megvalósítani. Személyesen egyébként nagy ívben tennék rá, láttunk már épp elég borzalmat ahhoz a tévében, hogy ne is érdekeljen. Hát pityeregtem én, amikor az RTL megbukott a Kaszinóval? Fájlaltam egy percig is, hogy beleállt a földbe a TV2 szuperprodukciója, A sztárok a fejükre estek? Nem, mert ezek eleve, a zéró pillanattól kezdve, deklaráltan rossz műsorként indultak. De ez lehetett volna jó is – és ha péntekig mindent, de mindent felborítanak, akkor még van egy halvány esélye. Ha nem… akkor megy a levesbe a méltán elbukott XXL című próbálkozás mellé.

Mi a baj, mi nem működik?

Például a zsűri. Balázs Klárit bármikor helyettesíteni tudná a nagymamám, Amálka néni: bármikor el tudná mondani ő is, hogy „szépen mutattok együtt”, „jól mozogtál a színpadon” meg „tetszett, ahogy énekeltetek”. Tényleg, a kutyafáját, hát Klárika évtizedek óta énekesnő, még a playback előtti időkből – hogy nem jut el odáig, hogy a hamis hangokat, manírokat, színpadi jelenlétet, vagy bármi más, szakmai kérdést vessen fel?

TNT Ákos is talán kétszer volt picurit kritikus, az ő szerepe sem világos. Halk, szürke, kevéske – csak a harmadik tag, Kasza Tibi az, aki meglepő módon egy vicces, néha még akár kritikus figuraként az egyetlen releváns szereplője a zsűrinek. Tényleg. Ettől még nem lesz a kedvencem a „jájá-titi-jájájá” refrénű száma, de azt nem fogom letagadni, hogy itt és most egész jól működik a fickó.

A másik gyenge láb az előkészítés hiánya. A tehetségkutatók után még sokkal jobban bántja a fület és a szemet a tucatnyi produkció nagyobb része, melyek legfeljebb egy kistelepülési szakközépiskola gólyabálján állnák meg a helyüket – ott is csak akkor, ha a végzősök elég vodkát csempésztek be. Egyszerűen nem tolerálható, hogy ennyire hamis a versenyzők nagyobb része.

A néző nem élvezi, ha zsinórban a sokadik, borzalmasan hamis kornyikálást vezetik fel neki. Márpedig Hajdú Péter (akinek a „szakmai zsűri” mindhárom tagja 10-ből 9 pontot adott) olyan elviselhetetlenül fals volt, mintha a szokottól eltérően, most egy mozgássérült parkolt volna az ő lábfejére – hiába énekelt mellette Zoltán Erika. Még az energiabomba Tilla bohóckodása mentette a Tóth Gabival vitt produkciót, Rákóczi Feri is helytállt Tóth Verával, de az akárcsak közepes zenei élményt is úgy kellett vadászni. Trokán Nóra valóban, a szó eredeti értelmében énekelt Caramellel, de kérem, fejezzük már be ezt a nyomorult intimpistáskodást, hogy minden produkció után (lényegében a Megasztár óta) azzal lép oda a műsorvezető, hogy „most pedig valljátok be, hogy ti szerelmesek vagytok”! Peller Mariann egy ügyes dalválasztással meglepően harmonikus partnere volt Bereczki Zoltánnak – és ezzel kábé a végére is értem az énekes produkcióknak. A többi nem volt az, és ez különösen fájó a Falusi Mariann – Árpa Attila felállású páros esetében, ugyanis Magyarország egyik legkiválóbb énekesnőjének nem ezt és nem így kéne csinálnia, sokkal többet érdemelne (sok-sok zárójelben: a Pa-Dö-Dő jelentette tutista alibizésnél is).

Azt pedig innen kérem, hogy SP-t győzze már meg valaki: nagyon dicséretes dolog, hogy saját bevallása szerint rendszeresen jár kondizni, de egyelőre a látvány még olyan, mint egy marék levescsont, tehát NEM MUTATKOZUNK ATLÉTATRIKÓBAN A TÉVÉBEN. Szintúgy fölösleges egy deklaráltan szexi dalt, pláne kopuláló koreográfiát rá és Iszak Eszter nevű kolléganőjére bízni, mert ebből semmi, de semmi nem jön át. Értem én, hogy abból főzünk, ami van, és még ebben a számban kellett a legkevesebbet énekelni, a szöveg nagy része lényegében prózában hangzott el (aki látta, az most hevesen fog bólogatni: a „jeee”, az nem volt éneklés). Értem én, hogy meg kell szólítani a fiatalokat is – de ha ott van rögtön utánuk a sokkal inkább önazonos, színpadra termett Fluor vendégszereplése kontrasztnak, akkor miért így és miért ezt?

A Nagy Duett tehát bajban van. Az első részt még sokan követték, de ha nem változtatnak radikálisan, akkor hamar lemorzsolódik a közönség. Sokkal tudatosabb és rendszeresebb felkészülés a párok részéről, sokkal komolyabban instruált zsűri, jobb dalválasztás és hangosítás szükséges (a tévéből konkrétan Sokol rádió szólt), és akkor menthető a dolog. És mentsék is – egyrészt azért, mert egyébként jó és helyes, ha zenei műsorok, élő éneklés megy a tévében, másrészt meg azért, hogy legalább valami értelme legyen annak, hogy eltüntették a pénteki krimisorozatainkat, a Hawai-Five-0-t és a Zsaruvért.