| Fesztiválozz a Nők Lapja Caféval! |
Micimackó
A 3D-s csúcsanimációk sűrűjében időnként jólesik megpihentetni a szemünket valami egyszerű, de bájos mesén. Illetve jólesne, ha egyáltalán lenne még ilyen. A Disney-nél egyre inkább érzik, hogy a Pixar és a DreamWorks által képviselt új vonal mellett szükség van egy konzervatívabbra is az animációs filmek terén. Ahogy másfél éve A hercegnő és a béka, most az új Micimackó-film bizonyítja, hogy felnőttekre való kikacsintás és 3D nélkül is lehet működőképes egy mese. A Disney most igazából azt próbálja kijavítani, amit éveken át módszeresen rombolt. A rajzfilmsorozattal és az olyan mozifilmekkel, mint a Tigris színre lép, csak újabb és újabb bőrt húztak le A. A. Milne örökségéről, de most végre visszatértek a gyökerekhez. Az 1977-es klasszikus mese stílusában ezúttal úgy alkották meg a csekély értelmű medvebocs és barátai legújabb kalandját, hogy az illeszkedjen a milnei hagyományokhoz. A Százholdas Pagonyt és lakóit 2D-s, hagyományos animációval alkották meg, a sztorit pedig a figurák régi, jól ismert tulajdonságaira építették. Füles farkát veszti, ezért a többiek egy bödön mézért keresni kezdik a neves testrészt, miközben egy félreértelmezett levélnek köszönhetően azt hiszik, hogy egy Rögvest nevű szörny elrabolta Róbert Gidát. Micimackó mézes tripjei gyönyörűek, a könyv lapjainak beemelése (pl. amikor a betűkön másznak ki a gödörből) ötletes, és a hangulat is a régi. Ráadásul az egész csak 69 perces, ideális a legkisebbeknek.
Tudd, hogy értsd:
A film betétdalait az eredetiben a nagyszerű Zooey Deschanel énekli, de a magyar változatban ezeket újra felénekelték magyarul, a végefőcímnél hallható szám kivételével.
Eredeti cím: Winnie the Pooh
Rendezte: Stephen J. Anderson, Don Hall
A film honlapja: http://disney.go.com/pooh/
Forgalmazza: Fórum Hungary
A turné
A Mel Brooks főszereplésével készült Lenni vagy nem lenni egykor tökéletesen mutatta be, milyen színházi színészként élni egy háború árnyékában. A turné akár ennek a kiegészítő filmje lehetne, hiszen azt láthatjuk benne, milyen egy színházzal turnézni éppen a frontvonalon. Goran Marković 2008-ban készült (kicsit elkéstek vele itthon) mozija furcsa keveréke a drámának és a komédiának (Amerikában az ilyesmit szokás dramedynek hívni), hiszen a sok abszurd szituáció közepette gyakran azt sem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Ugyan a forgatókönyv jobbnál jobb szituációkkal (például csak az ússza meg az aknamezőt, aki emlékszik a dalszövegre) szórakoztat minket, és az etnikai mészárlások felelőseiről is találunk pár eredeti gondolatot, az egész filmet hazavágja a borzalmas színvonalú színészi játék. Mintha a Família Kft. szereplői mondanák a képünkbe a legújabb „álreklámokat”, pedig amikor valaki épp a háború borzalmairól értekezik, az efféle hanyagság egyszerűen nem megengedhető.
Tudd, hogy értsd:
Goran Marković rendező teljes életműve a délszláv történelem eseményeinek megfilmesítésére épül. A Tito-korszak és a Milosević-uralom után ezúttal a délszláv háborúk idejébe repít vissza minket.
Eredeti cím: Turneja
Rendezte: Goran Marković
Szereplők: Mira Furlan, Tihomir Stanić, Jelena Djokić
Forgalmazza: Vertigo Média