Napozni káros, de fehérnek lenni kínos
Ezzel össze is foglaltuk a nyár második legnagyobb dilemmáját. (Az első az „északi vs. déli part” kérdés.) Fulladozzunk a minden vizezés után újrakent naptejben, és közben járjunk UV-mentes barnítószalonba, hogy ne nézzünk ki rosszul? Na ne.
Akkor kéne a legjobban kinézni, de akkor a legnehezebb
Nyár, buli, pasizás… jól hangzik, de a fele sem igaz. Nyáron minden körülmény az ellen dolgozik, hogy kulturáltan nézzünk ki. Sminkelni nem tudunk, mert a festék vagy a víztől folyik le, vagy az izzadságtól, a hajunk csimbókokban lóg, és ha csak egy pillanatra is elvesztjük az önfegyelmünket, borotvához nyúlunk és ezzel reszeltek a sima lábaknak a szezonra.
Mindenkinél van szebb
A strandon folyton azon idegeskedünk, hogy elég jól nézünk-e a ki a bikininkben, és mire sikerül magunkat meggyőzni, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van velünk, holtbiztos, hogy megjelenik egy olyan csaj a strandon, aki annyira jól néz ki, hogy legszívesebben azonnal muzulmán fürdőruhára váltanánk.
Limitált kaja
Ha nyaralunk, akkor vagy éhen halunk, vagy napokig lángoson, főtt kukoricán és palacsintán vagyunk kénytelenek élni. Gyermekkorunkban ez maga lett volna a mennyország, de akkor persze főzött a nagyi, most meg szenvedhetünk a megszokott kaják elérhetetlenségétől.
Megesz a homok
Aktivitástól függően az összes testnyílásunkból dőlhet a homok egy kiadós strandolás után, de a legidegesítőbb, amikor kétségbeesetten próbáljuk kiszedni a fürdőbugyi kis betétjéből, ahova érdekes módon akkor is bemegy, ha nem dagonyázunk az iszapban, és egyszerűen nem jön ki. Sehogy sem lehet eltávolítani. Agyvérzés.
Nem tudjuk, mi van a mélyben
Imádjuk a vizet. Sajnos mások is, így amikor a hőmérséklete meghaladja a 25 fokot, elkezdünk aggódni: jaj, nagyon sokan vannak ezen a strandon. És hogy vajon mit csinálnak a vízben? Külön probléma.
A strandra el kell jutni I.
Ha nem közvetlen vízparti házban nyaralunk, akkor folyamatos vitákhoz és stresszhez vezet, hogy mikor menjünk le a vízhez. Van, aki már reggel azzal indítana (például a gyerekek), van, aki szigorúan megvárná a naplementét. Jó megoldás nincsen, de persze együtt kell menni, úgyhogy lehet érvelni órákig.
A strandra el kell jutni II.
Na de hogyan? Menjünk autóval másfél kilométert? Vagy gyalogoltassuk a nagyit negyvenfokos hőségben? Te jó ég, most derül ki, hogy a legjobb barátnőnk sosem tanult meg biciklizni, pedig már a harminchoz közelít? Na jó, majd ott találkozunk!
Valami mindig történik
Ha nem a szomszéd kocsijába rongyol bele a vonat, akkor az a minimum, hogy a társaságban valakinek elvágja a lábát egy csatornafedél, vagy a kölök töri ki a kezét labdázás közben. Érdemes előre kilistázni a közel eső ügyeleteket: valakit úgyis oda kell majd szállítani.
Mindig elkalkuláljuk magunkat
Akármennyi pénzt viszünk magunkkal a strandra, mindig kiderül, hogy egy kicsit több kellett volna a teljes a boldogsághoz. Vagy a belépő áráról feledkezünk meg, vagy azzal nem számolunk, hogy egy ásványvíz 500 forint. De persze ha többet viszünk, akkor ellopják. Ez van.
Haza kell jönni
Mire megszokjuk, hogy a nyaralóhelyünkön dohszag van, belenyugszunk, hogy két ruhát váltogatunk egy hete, és már meg sem fordul a fejünkben, hogy aggódjunk a narancsbőr miatt, már jöhetünk is haza.