Szingliből családanyává válni nem egyszerű, de szerencsére nem is egy pillanat műve.
Nem csoda, hogy korunk szinglijelképei, a Szex és New York című televíziós sorozat főszereplői is féltek az átmenettől – valahogy mégis túlestek rajta. Azt nem tudjuk, hogy Carrie-t látjuk-e majd babakocsit tolni a Szex és New York 3-ban, de a Csak tudnám, hogy csinálja című moziban Sarah Jessica Parker immár dolgozó anyát alakít. A tüllszoknyát kosztümre cserélte, Mr. Big helyett pedig a legnagyobb fejtörést a család és munka közti összhang megteremtése okozza. Nahát, milyen ismerős! Ugyanakkor túlságosan kézenfekvő, a film témája tehát nem áttörés: Kate (Sarah Jessica Parker), a kétgyermekes, karrierjéért lelkesedő anyuka zsonglőrködve próbálja egyensúlyban tartani életét, míg végül válaszúthoz érkezik.
| „Őrület, mi történik a konyhában húsz perc alatt!” |
A 46 éves színésznő fia 9, ikerlányai 2 évesek, élete és a szerep közt sok a kapcsolódási pont. Állítólag a forgatás során főleg azok a nők inspirálták, akik akár három műszak mellett is megoldják az életüket
„A mi generációnknak nagyon sajátos módon kell helytállnia szülőként, sok bonyodalom és nehézség fakad a választásainkból. Megértem a Kate-ben lejátszódó káoszt.” A káosz a filmben sajnos végig csak a felszínt kapargatja: kosztümkabátra ragadt palacsintatészta, fejtetvek miatti viszketés az irodában, kapkodás és csetlés-botlás. Mintha a karrier és család közti egyensúly kizárólag szervezési, logisztikai probléma lenne. Parker a valóságban is megküzd a női szerepkonfliktusokkal. Nincsenek bentlakásos segítői, mint mondja, „szülőként nem próbáljuk ellógni a dolgokat, hiszen mi értelme egy családnak, ha nem veszel részt benne”.
Reggeltől estig elfoglalt, így nem tudja kisfiát iskolába vinni, hiába szeretné, és Kate-hez hasonlóan gyakran elfogy az energiája nap végére. „Sokszor én is olyan fáradt vagyok, hogy beájulok az ágyba anélkül, hogy akár csak eszembe jutna a szex.” Igyekszik azért kézben tartani a dolgokat, de ez még annak a színésznőnek sem sikerül mindig, aki sikersorozata, parfümjei és reklámszereplései révén a legjobban kereső hollywoodiak egyike.
A közelmúltban például ikreit egyenesen kismajmokhoz hasonlította: „Őrület, mi történik a konyhában húsz perc alatt! Az egész olyan, mint egy állatkerti etetés.” Azt is bevallotta, cukorkával próbálja bilire szoktatni őket: „Az egyik lányom most már csak ráül a bilire, és olyan hangot ad, mintha pisilne. Okos lány!” Kár, hogy Parker privát sztorijait nem írták bele a forgatókönyvbe, talán akkor az általunk látott vetítésen nem csak három alkalommal nevetett volna fel a közönség.
Sarah Jessica Parkernek hálásak vagyunk a Carrie-ként nyújtott sok emlékezetes pillanatáért, de nehéz elnézőnek lennünk vele szemben. Ha már a film húszpercnyi tartalmat nyújt rétestésztává, legalább az ő alakításától várnánk a mentőövet. De úgy tűnik, szinte törekszik rá, hogy színészi újításokkal semmiképpen ne tömje tele a fejünket. A The New York Times egyszerűen post-Carrie Parkeritis-szindrómaként foglalja össze a jelenséget. Esztétikai élményt azért kaphatunk az egyre sármosabb Pierce Brosnantől és a 2010 legvonzóbb nőjének választott Christina Hendrickstől, ám a film sajnos szigorúan egyszer nézhető mozi.