Az első adás lesújtó nézettségei adatai miatt már költözik is a Hacktion, a köztévé új sorozata szerda kora este helyett hétfő 21:10-kor látható. Kevesen nézték az első részt, pedig most olyat láthatunk, ami az eddig megismert közszolgálati televíziózástól totál szokatlan. Akciósorozat! Hackerekkel! Lövöldözés és bunyó! Utoljára ilyet a TV2 próbált, az eleve nívótlan Európa Expressz című magyar akciófilmet átültetve sorozatra, Rendőrsztori címmel. Rékasi Károly térdre vágta magát, combhajlatába szorított páros pisztolyaiban villámgyorsan tárat cserélt, majd újra tüzelt. Hamar feladták, okkal.
| Horváth Zoltán (Balázs), Oroszlán Szonja (Betti), Hujber Ferenc (András), Czapkó Antal (Alfa) és Magyar Bálint (Zoltán) Fotó: MTI / Kallos B |
A Hacktion sztorija a közvetett előképhez hasonlóan szintén egy elit rendőrségi osztag életéről szól. Az Infrastruktúra-védelmi Osztag (IVO, höhö) munkáját ismerjük meg, ahová egy sajátságos módszerrel beszervezik Zsolnay Bettit (Oroszlán Szonja), aki a rendőrség egyik informatikai szakembere. Szabó ezredes (Dunai Tamás, fő IVO, hehe) szúrja ki Betti különleges tudását, amikor az egy rendőrségi akció közben feltöri egy parkolóház kamerarendszerét. Szinte 2011-ben érzem magam, amit csak az olyan mondatok tudnak feledtetni, mint például Szabó ezredes kérdése, miszerint:
– Kitől tanulta a behatolás művészetét?
A szereplőgárda több (különböző helyről) ismert arcot is felvonultat, Dunai Tamástól Czapkó Antalig, a koncepció pedig alapvetően Oroszlán Szonja és Hujber Ferenc kettősére épül, ők vannak a fókuszban (Hujber karaktere András, az Infrastruktúra-védelem operátorainak főnöke). A karakterépítés az első rész alapján még döcögős, de kétségkívül próbálkoztak. A máskor jó csajként eladott Oroszlán Szonját egész ügyesen sikerült elkardigánozni, hogy legalább hasonlítson egy netfüggő online munkásra. A haja is pont olyan borzalmas, mint annak, aki csak chaten beszélget emberekkel. Hujbert pedig ismét skatulyával együtt vette meg a tévé, sokadjára is eljátssza a vagány, okos, titokban érzelmes srácot – úgyhogy megint csak talán legközelebb tudja meg a nagyközönség azt a kevesek által ismert titkot, hogy Hujber egyébként egy kiváló színész.
| Az András szerepét alakító Hujber Ferenc egy jelenetet próbál Fotó: MTI / Kallos Bea |
A sztori és a kulisszák azt is jelzik, hogy az alkotók tisztában vannak az alapvető műfaji szabályokkal. A zene, az átkötő képek, a dramaturgia ezer más, jellemzően amerikai (sőt, brit) sorozatra hajaz, és jól is van ez így. Tulajdonképpen majdnem sikerült a kísérlet, tényleg hosszú percekig nem is tettem fel magamnak a kérdést, hogy mi a túróért csinál a közszolgálati tévé ilyen sorozatot (összehasonlításképp: az Űrgammák idején ezt permanens módon sikítottam, amikor csak odakapcsoltam). A főszereplő párosban persze visszaköszönhetne akár a Dr. Csontból, akár korábban az X-Aktákban megismert, „nagyon egy hullámhosszon vagyunk, de leküzdjük az egymás iránti romantikus érzelmeinket” megoldás, de ezt már az első részben kipukkasztják egy gyors numerával. A karakterszerepekben is lehetett volna jobban építeni a már bevett metódusokra, itt egyik hacker sem hozza az ilyen sorozatokban szokásos bogaras laboránst, pedig azok a figurák mindig jót tesznek: humor és elidegenítés a dolguk, de ez most kimaradt. Ugyanígy inkább csak odakenik a bőven használt szakmai zsargont, holott ezeknek sem csupán a hitelesítés a szerepe. A Helyszínelőknél mindig „lefordítják” a szakkifejezéseket és eljárásokat, az átlagnéző is megtanulja, hogy azzal a kék fénnyel spermanyomot keresnek, a gipsszel a keréknyomokat öntik ki, a hegyes kis micsodával pedig azért kaparásznak a köröm alatt, mert dulakodás közben az áldozat lekarmolhatott némi bőrt az elkövetőről, és a hámsejtekből az azonosításhoz szükséges DNS nyerhető. Doktor House pedig ebben (is) egyenesen zseniális, amennyiben a legegzotikusabb betegségre is van egy közérthető leírása („vitustáncot jár a szíve és megfő az agya”). Na, ez egyelőre nagyon hiányzik, az embernek olyan érzése van a szakmainak szánt párbeszédeknél, mintha műszaki informatikusok ülnének mögötte a buszon. Hallja, hallja, de nem érti.
| Oroszlán Szonja és Szente Vajk Fotó: MTI/Kallos Bea |
Ugyanakkor ez a teljesítmény akkor is abból a köztévéből jött ki, ahol egyébként az Önök kértékben küldik azt a szép nótát vagy azt térdcsapkodós bohózatot 1981-ből „Csíkszeredára ángyoméknak házassági évfordulójukra: keresztlányuk Krisztike, és a sógorok”. És ezt értékelni kell, mert próbálkoznak valami kis fényt gyújtani az évtizedes sötétben (apropó, képzeljék, adják a Tudorokat is!), próbálják berángatni a 21. századba szerencsétlen közszolgálatot. Ezért nem is tolnám túl a kritikát, mert a hozzáállást díjazni kell. Ezt még a gimnáziumi tornatanáromtól tanultam: ha javítottál egy jegyet, mondjuk, futásból a korábbi felméréshez képest, akkor beírt neked egy ötöst is. Hozzáállásra. Mert próbálkozol! Az M1 nálam eddig az esti programok tekintetében elégtelen volt – most kiküzdött egy gyenge kettest, ezért jár mellé az ötös is.