Matt Damon nem akar elnök lenni

Csízi Ágnes | 2011. Október 15.
16 év után újra világjárvány pusztít a vásznon. Matt Damon küzd a filmben, aki továbbra is a stáblistán szeretné látni magát, nem pedig a Fehér Házban.
Matt Damon nem akar elnök lenni

„Olvasd el, azután menj gyorsan kezet mosni” – ezekkel a szavakkal adta át Soderbergh a gyilkos-vírusos film forgatókönyvét Damonnak, aki számára nem volt kérdés, hogy részt akar-e venni a forgatásban.
Számunkra viszont kérdésessé vált, mennyit láthatjuk még Mattet a mozikban, mivel az amerikai sajtó Michael Moore rendező ötletétől hangos: Damon induljon az elnökválasztáson. Az ötlet nem is olyan bizarr, Matt a Harwardon végzett, és a tenyere sem izzad izgalmában, ha véleményt kell formálnia. Különben is, Amerikában gyakrabban lesz színészekből politikus, mint ahányszor hordhatunk egy harisnyát anélkül, hogy felszaladna rajta a szem.

A színész lelkes szónok, fellép a fák kivágásának visszaszorításáért, tagja egy tömegkonfliktusok elleni szervezetnek és küzd az AIDS és a harmadik világbeli szegénység ellen. Korábban nagy reményekkel várta Obamát, de mára csalódott az elnökben. „Obama soha nem ejti ki azt a szót, hogy »szegénység« – mondja –, pedig több millió ember sínylődik ebben.” Úgy látja, nem történt érdemi reform a Wall Streeten sem, ami „veszélyes és szégyenletes, hiszen így a pénzügyi válság újra meg fog történni”.  Damon a kérdésre jó eséllyel szerzett némi rálátást, ő narrálta ugyanis az Inside Job című Oscar-díjas dokumentumfilmet, mely a világválság okait, eseményeit göngyölíti fel. A filmet a magyar mozik érthetetlen okokból nem tartották látogatókra érdemesnek, pedig biztos, hogy jó néhány devizahiteles lett volna rá joggal kíváncsi. A „Damon for president” elképzeléshez időközben George Clooney is csatlakozott, Matt viszont köszöni szépen, marad a kaptafánál. „Nem gondolom, hogy jobban érdekelne a politika, mint bárki mást, aki tesz vagy tehet érte. Kell, hogy legyen fogalmunk róla, mit csinálnak ezek a srácok: mi választottuk meg őket – nyilatkozta. – Ez nem azt jelenti, hogy bele szeretnék folyni a politikába. Már van egy munkám. És szeretem azt.” Majd hozzátette: „biztos vagyok benne, hogy politikust játszani jóval szórakoztatóbb, mint annak lenni”.

Részlet a Fertőzés című filmből

A Fertőzés bőven ad társadalmi és politikai látképet, Matt Damon szerepe viszont egy magánemberé a sok közül. Gyilkos járvány öl halomra milliókat, az első amerikai áldozat a Damon feleségét játszó Gwyneth Paltrow. A vírus gyorsan mutálódik és nincs ellenszere, szóval jobb, ha a hipochonderek elkerülik a vetítést. A téma rongyosra rágott, de kisebb csodával ér fel, hogy az 1995-ös Vírus óta nem foglalkoztak vele, még a H1N1-hisztéria kapcsán sem. Most viszont végre egy világveszély, ahol senki nem imádkozik égnek gúvadó szemmel, elmarad a nagyipari halálhörgés, és nem agonizál a főhős az utolsó pillanatban érkező vakcináig. Kifejezetten főhős ráadásul nincs is. Tobzódunk az „A” kategóriás színészekben, de a cselekmény annyira sok szálon fut, hogy egyiküknek sem jutott nagy esélye összetett karakterre (Gwyneth Paltrow-nak például azért, mert a tizedik percben már a boncasztalon fekszik). A Fertőzés célja nem is az érzelmi hajcihő vagy a horrorközeliség, sokkal inkább az emberi viszonyok és a járvány terjedésének esetlegessége, amitől aggasztóan reális szálakat látunk. Néhány sablont le kell nyelnünk: a hatóságok körülményesek, a CIA tömegfegyvert gyanít, és abba is beleköthetünk, hogy miért csak két tulajdonságra kárhoztatott minden figura. De cserébe kapunk jó ötleteket, meglepő fordulatot és azt az ijesztő információt, hogy egy ember átlagosan két-háromezerszer érinti meg saját arcát naponta.

 

Exit mobile version