Párizsi romantika és isteni férfitestek

TóCsa | 2011. November 10.
Owen Wilson Woody Allenként romantikázik Párizsban, az új Superman ógörög félistenként gyilkolja az ellent, Ben Stiller és Eddie Murphy pedig egy toronyház kirámolására készül. Az egyik legváltozatosabb műsorhéten mindenki találhat neki valót a moziban.

Halhatatlanok
A 300 óta az ógörög mitológia már a nagyszabású, CGI-látvánnyal megálmodott fantasyk terepe, amiben annyi mitológiai hűséget találhatunk, mint egy Steven Seagal filmben valódi érzelmet. A nevek (Thészeusz, Hyperion…) mind ismerősek lesznek, és többé-kevésbé a helyzetek is, de aki az ógörög mitológiából szeretne leckéket venni, az ne a Halhatatlanokkal kezdje az ismerkedést. Ha a filmre szigorúan fantasyként tekintünk, azért megállja a helyét. Lenyűgöző a festményekre emlékeztető látványvilág, olykor feledhetetlen (például a nyitó álomjelenetnél vagy Hyperion seregeinek felvonulásakor) képekkel is találkozunk, de a bombasztikus vizualitás sem képes elfeledtetni velünk, hogy végül is egy ezerszer látott történet ez, ahol egy kiválasztott megmenti a világot a saját kardja és némi deus ex machina segítségével. A filmben persze nemcsak CGI látvány, hanem káprázatosan festő színészek is találhatók. Mickey Rourke annyira félelmetes, mint még soha, Freida Pinto a Gettómilliomos után újra férfiak millióit bolondítja magába, de az igazi áttörés Henry Cavillnak jutott, aki már itt bizonyítja, hogy a Warner stúdiónál jól döntöttek, amikor ráosztották Superman szerepét. Ami a 300-ban Gerard Butler, az a Halhatatlanokban Cavill.

 

 

 

 

Rendező: Tarsem Singh
Szereplők: Henry Cavill, Mickey Rourke, Freida Pinto
Eredeti cím: Immortals
Forgalmazza: Pro Video
Értékelésünk: 3/5

 

Hogyan lopjunk felhőkarcolót?
A rájuk jellemző sok fércmunkának köszönhetően néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Eddie Murphy és Ben Stiller valójában tehetséges komikusok, akik egy jó alapanyaggal felvértezve csodákra képesek. Amikor nem a fingós viccek viszik a prímet, akkor jön el az ő idejük. A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? végre egy hozzájuk méltó alapanyag, amiben Murphy azt a nagypofájú, káromkodós formáját hozza, amivel anno a 48 órában megszerettük. A film amúgy az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi komikus változata, melyben néhány lúzer összefog, hogy kirámolják egy szuperbiztonságos toronyház luxuslakosztályát. A film meglepően valóságközeli, hiszen a gazdasági válságtól a bankárok felelősségéig sok mindent érint, de persze nem drámai műfajú, hanem ízig-vérig szórakoztató alkotás. A humora végig földközeli, és ahogy halad előre a cselekmény, annál több veszettül vicces pillanatnak lehetünk szemtanúi. Amikor egy autót próbálnak liftbe passzírozni, vagy Eddie Murphy elmondja a véleményét arról, miért szeret leszbikus csajokat felszedni, akkor garantált a már-már fájdalmas nevetőgörcs. Reméljük, Eddie nem baltázza el a dolgot, mint a Dreamgirls után, és élni tud a karrierje feltámasztásának lehetőségével.

 

 

 

 

 

Rendező: Brett Ratner
Szereplők: Ben Stiller, Eddie Murphy, Casey Affleck
Eredeti cím: Tower Heist
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelésünk: 4/5

Éjfélkor Párizsban
Az Éjfélkor Párizsban Woody Allen karrierjének anyagilag legsikeresebb filmje. Mivel a stílusában nem állt be változás, és a sztori sem hoz túl sok újdonságot az életműben, csak arra tudunk gondolni, hogy a párizsi romantika még mindig olyan hívószó, aminek a nézők képtelenek ellenállni. A film tényleg Párizsnak azt az álomszerű oldalát villantja meg, amit azok képzelnek róla, akik csak az Amélie csodálatos életében látták. A várost luxushotelekből figyelő gazdag amerikaiak szemszöge ez. Egy olyan nézőpont, ahol a francia fővárosban szinte csak fehérek élnek…
A kiváló alapötlet ellenére az Éjfélkor Párizsban meglehetősen ötlettelen és dohszagot árasztó alkotás. A sztori szerint a városba látogató író a rossz párkapcsolata elöl éjfélenként a XX. század jazzkorszakának Párizsába repül vissza, hogy ott a korszak nagyjaival találkozhasson, de ez sajnos kimerül annyiban, hogy minden éjjel más-más hírességbe (Dalí, Picasso…) botlik bele. A nagy találkozások gyorsan unalmassá válnak, a tanulságok szájbarágósak, és csak a francia főváros és a színészek mentik a menthetőt. Owen Wilson ügyes Woody Allen-klón, Rachel McAdams utálatos csalfa feleség, Marion Cotillard pedig szokásosan elbűvölő, de a film igazi érdekessége, hogy egy kisebb szerepben feltűnik Carla Bruni is, aki a nagy vásznon is csodaszép.

 

 

 

 

 Rendező: Woody Allen
Szereplők: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard
Eredeti cím: Midnight in Paris
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelésünk: 3/5

A halálba táncoltatott leány
Amerikás magyar hazatér néptáncos bátyjához, hogy együttes erővel világ körüli turnéra vigyenek egy nagyszabású produkciót, de közben felizzanak a régi ellentétek. Nagyjából így foglalható össze A halálba táncoltatott leány tartalma, ami sajnos az a típusú magyar film, ami miatt az emberek nem szeretnek magyar filmet nézni. Az alkotó sokkal inkább tekintettel volt magára, mint a nézőkre, és a film inkább önmegvalósítás, mint értékelhető produkció. Ötlettelenül fényképezett táncjelenetek, egy pocsék főszereplő Hules Endre rendező személyében, giccses budapesti képeslap-látványvilág, és egy iszonyatosan erőltetett testvérharc. Ennyit tud ez a film, többet sajnos nem.

 

 

 

 

Rendező: Hules Endre
Szereplők: László Zsolt, Hules Endre, Melkvi Bea
Forgalmazza: Mozinet
Értékelésünk: 1/5

Tatsumi
Az animációs film Yohosiro Tatsumi életén és történetein alapul. Az ő nevéhez köthető a felnőtt korosztályt megszólító manga-stílus, a gekiga kialakulása, mellyel egy realista és megrendítő képi világú műfajt hozott létre, amely hitelesen képes kifejezni az élet komolyabbik-komorabbik oldalát.

 

 

 

 

 

 
Rendező: Eric Khoo
Eredeti cím: Tatsumi
Forgalmazza: Szuez Film

Exit mobile version