Varázslók, jósok, táltosok: érintsd meg a képernyőt!

Hivatalos Néző / Zoli | 2012. Január 25.
Költsd csak a pénzt az emelt díjas búcsúcédulákra, legyél nagybevásárló a Hülyeség Vásárán! A tévének mindegy.

Széles a spektrum a tévés átveréseknél, a betelefonálós kuruzslásnál, és ha általában ki is nevetjük a táltosnépséget, néha azért fontos lehet leírni: ezek a tehetségtelen tévészerelők azért lengetnek hajlított drótot, azért simítanak aurát, azért olvasnak kártyát, mert amikor fázisceruzával matattak a tévében, jóval több munkával jóval kevesebb pénzt kerestek. Igenis, ebben nem ismerek kompromisszumot: kivétel nélkül az összes ilyen tévéműsor átverés.

Várakoztató átverés

Legelőször akkor vernek át, amikor még adásba se kerültél. A Heti Választól A tévé ügyvédjéig már többen is foglalkoztak azzal a trükkel, ami a várakoztatáson alapul: miközben a tévében a jós majd’ lenyeli a varázsingát kínjában, úgy könyörög, hogy telefonáljon már valaki, eközben az automata várakoztat. A percdíj ötszáz forint körül van, és csak a gépet hallani, amint nyugtat, hogy mindjárt, tényleg mindjárt bekerülsz.

Kártyavető átverés

Mondja el valaki komolyan, de tényleg, hogy amikor felhívom Gabót az RTL Klub Asztroshow-jában, akkor mi történik technikailag a kártyákkal? Milyen alapon állítja Bubu a Telejósdában a lapokat dobálva, hogy „látok fél éven belül egy kórházi tartózkodást”?! A túrót lát, drága barátaim, a kártyavető jóslás nem valamiféle misztikus tudásra, hanem egyedül az asszociációs képességre és a folyamatos zsolozsmára épül. Kommunikációs tréningek alapfeladata, hogy egy folyamatos szövegbe hirtelen „bedobnak” szavakat, és azt mielőbb mondatba kell foglalni. A tévében ez annyival egyszerűbb annál, mintha szemben ülne a jósné, hogy nem is látja a néző, milyen lap jött fel.

Ne telefonáljunk kártyavetőnek, inkább vegyünk a pénzből C-vitamint meg jó meleg zoknit, akkor nem fázunk meg a hideg januárban, és nem kell kórházba menni.

Energiaküldő átverés

Tihanyi Tamás igazi ikonja a műfajnak, rengeteg paródia született már az energizáló tévés fenoménről, a Budapest tévé állócsillagáról. Nézzünk meg gyorsan egy ilyen beavatkozást:

Kétségkívül vicces, ámde azt ugye tudjuk, hogy ilyenkor az egyetlen pozitív hatás csak Tihanyi bácsit éri, aki tornázott egy jót? Jöjjön ide kérem az a fizikus, aki elmagyarázza, hogy milyen energia milyen úton jött át a tévén a nappalimba! Működik Junoszty és lapostévével is? Hat felvételről is, ha később akarnám megnézni? Csak kábelen jön, vagy tetőantennán is? Teljesen szemben kell állnom a képernyővel, vagy esetleg be is tud kanyarodni?

Ne telefonáljunk az energetizálónak, inkább vegyünk a pénzből jógabérletet, és magunkból, magunknak nyerünk majd energiát, sokat.

Távgyógyító átverés

Na, ennek viszont már büntetőjogi kategóriának kéne lennie. Amikor a pösze táltos előbb arról biztosít minket, hogy a hátunkon van két harmadik szintű szellem meg hat Casper, majd elkezd „gyógyítani”, akkor nem csupán átver, de árt is. Drága tévénézők, itt élünk a 21. században, korábban halálos, népeket eltüntető betegségeket vagyunk képesek gyógyítani, és ti még mindig a barlangban doboló varázslókban bíztok?

Mondjatok egyetlen betegséget az elmúlt kétszáz évből, amit „energiával” gyógyítottak meg! Csak egyet! Mi lenne a gyerekekkel, ha a torokgyík védőoltása helyett csak energiát küldenénk nekik? Vagy a gyermekbénulás, ott is elég a szellemeket lekapni a hátról, energiával végigsimítani a tévéből az erőtlen kis lábakat, és holnap már focizni fognak?

Ha fáj valami, ha rosszul vagy, menj el orvoshoz. Nem muszáj gyógyszert szedni nyakra-főre, nem muszáj szétvegyszerezned magad, de végre írjuk már le: a tévében látható arcok egytől egyig, kivétel nélkül átvernek. Valódi betegséget nem fognak meggyógyítani, ellenben okozhatják annak súlyosbodását, ha a szükséges orvosi beavatkozás helyett emelt díjas kuruzslással múlatjuk az értékes időt.

„De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat”

Könyves Kálmán már a 12. században dekrétumba foglalta a fenti mondatot, mely azt jelenti: „A boszorkányokról pedig, minthogy ilyenek nem léteznek, ne történjék többé említés.” Kilencszáz évvel később meg pénzzel tömjük, képernyőn tartjuk a strigákat. Igaz, Könyves Kálmánról legalább egy dolgot biztosan tudunk: tudott és szeretett olvasni. Könyvet. Például ezt is kipróbálhatnák az ezoizébe telefonálók.

 

Exit mobile version