Nemrég kiderült, hogy még a népszerű Barátok közt színészeihez is begyűrűzött a válság, a Blikk információi szerint tizenhárom százalékkal vágják meg Rékasi Károlyék fizetését. A másik csatornán Gesztesi Károlyéknak viszont a producer szerint nem kell ilyesmitől tartania. “Mi már két évvel ezelőtt racionalizáltunk, de a színészek bérét akkor sem csökkentettük, inkább munkafolyamatokat szerveztünk át. A Jóban Rosszban a Barátok közt költségvetésének kevesebb mint a feléből készül, úgyhogy nálunk már nincs miből faragni – mondta nekünk Nagy Tamás, a sorozat producere. A napi sorozatok szereplői szerencsésnek számítanak, nem így a szakma bulvárszinten kevésbé felkapott tagjai, de valahogy ők is feltalálják magukat.
Magyar színészek román reklámban
A film- és színházi szerepek mellett korábban kiegészítést adhatott a reklámfilmezés, ám színészeink már ezzel sem tudnak olyan jól keresni, mint hajdanán; szakmabeli informátorunk szerint a három évvel ezelőtti ár negyven százalékát kapják. “Egy szereppel általában 120 és 400 ezer forint között lehet keresni, de ennél jóval kevesebbért, 50-80 ezerért is elmennek sokan, noha ez korábban az amatőrök díjazása volt.”
Sokan lemondanak a jó színészekről a spórolás jegyében, de ha mégis kiszemelnek maguknak egy ismert arcot, akkor neki azért megadják, amit kér, legyen az három- vagy akár nyolcmillió forint is egy kampányért. Mivel a szlovák, cseh és román reklámok majdnem kétszer annyit fizetnek, mint az itthoniak, sokan oda mennek munka után. „Így még az anyjuk sem tudja róluk, hogy reklámban szerepeltek” – hallhattunk az okokról.
Aki filmekből élne, az is pisloghat, mivel a magyar filmgyártás három éve „téli álmot alszik”. Ez abból is látszik, hogy 2011 legnézettebb hazai filmje a Vad Magyarország című természetfilm lett húszezer nézővel. Egy sikervárományos közönségfilmért egyébként naponta 40 és 350 ezer forint között lehetne hazavinni – színésztől és szereptől függően – a művészfilmeknél viszont a 100 ezer a maximum.
Családfenntartás hetvenezerből
A személyes tapasztalatokról elsőként egy negyvenes éveiben járó, országosan kedvelt színészt kérdeztünk, aki sötét képet festett az általános állapotokról. „Nagyon rossz helyzetben vannak a színészek, az átlagkereset mostanra elért egy olyan szintet, ami már megalázó – mondta, és az őszinteségért cserébe arra kért minket, hogy a nevét ne írjuk le. – A vidéki színházaknál teljes a dráma, előfordul olyan ismert vezető színész, aki havi hetvenezer forintot kap. Ebből nem lehet egy családot fenntartani.” Ugyanennyi a nyugdíja például Trokán Péternek, a Szomszédok sorozat erdészének, derült ki tavaly egy tévéinterjúból, bár ő ennek ellenére derűsen tekint a jövőbe.
Ám nem ő az egyetlen olyan színész, aki egy magyar sorozatban játszott szerepével beégette magát a köztudatba, mégsem élhet gondtalanul. Az első magyar szitkom, a Família Kft. Ágicája, azaz Esztergályos Cecília január végén lett 69 éves, és keményen érintették a József Attila Színház körüli nehézségek. „Hadd ne beszéljek erről! – kezdte a színésznő, miután felvette a telefont, de aztán fokozatosan megenyhült, és mesélni kezdett. – Elindultam, saját színházat alapítottam, a Meddig vagyok? című standup show-val kezdem járni az országot. A műsor az elmúlt ötven évemről szól sok humorral, és arról, hogy nem bántam meg semmit.” A cím a Família Kft.-s mondására rímel ironikusan, és a fellépéseket saját maga szervezi férjével, Fonyódi Péterrel.
„Az embert mindenféle malőr éri, de mindenből ki lehet mászni – folytatta a színésznő. – 360 címem van, ha abból harminc visszajelez, akkor jó vagyok. Most megpróbálom így az életet a fix helyett, mert ma csak az a fix, amit már eljátszottam. Számlát adok, de nem biztos, hogy kifizetik.”
Ha követeled a tartozást, elvágod magad
A nemfizetés szokását erősíti meg névtelen interjúalanyunk: “hat-nyolc hónapot kell várni, és közben az áfát be kell fizetnünk. Behajtani sem lehet ezeket a pénzeket, mert legközelebb nem kapsz munkát.” Elmondása szerint a nyugdíjas színészek helyzete általában sem könnyű: „Hatvan-hetven éves emberek csak azért dolgoznak akár betegen is, mert különben éhen halnának. Az a tíz-tizenkét ember, aki megkapta a nemzet színésze címet, becsülettel meg tud élni.”
„A tévés ismétlésekért járó jogdíj kérdése is teljesen rendezetlen, tudok olyanról, hogy egy sikeres sorozat egyik epizódját 97-szer ismételték és ezért 8700 forint járt… – sorolja tovább a problémákat az érintett. – Ez megalázó. Szerintem ha valaki mondjuk tíz évig játszik sikeres sorozatokban, akkor annak a jogdíjából már meg kellene élnie. Esztergályos Cecília jó példa erre, ő Nyugaton csak hátradőlne, és kizárólag elhivatottságból játszana. Szerintem sokan el sem tudják képzelni, milyen nehézségek vannak. A közvélemény elvárása – főleg a színésznőkkel szemben –, hogy adni kell az öltözködésre, az étkezésre és arra, hogy sportosan tartsák magukat, de ez is pénzbe kerül.”
A jogdíjakat sem kapják meg
Megkérdeztük a helyzetről a nemcsak itthoni, de külföldi filmekben is szereplő Fenyő Ivánt, aki elismerte nekünk, hogy sok korábbi szerepe után nem érkeznek be a jogdíjak, pedig ő rengeteg népszerű magyar filmben szerepelt a Szabadság, szerelemtől az első S. O. S. Szerelem!-en át a Fenyő Miki életéről szóló Made in Hungáriáig. Egyedül az amerikai Bőrnyakúak után kapta pár évig a csekkeket, de már azok sem jönnek. Fél évvel ezelőtt megpróbált utánajárni ennek és felhívta az összes jogkezelő irodát, de csak annyival tudták biztatni, hogy talán „majd egyszer rendeződik az áldatlan helyzet”.
„Az ismétlések díját csak az m1, az m2 és a Duna tévé fizeti, a kereskedelmi tévékkel gyerekcipőben jár az együttműködés” – tudtuk meg a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökétől, Konrád Antalról, aki színházi szerepei mellett rengeteget szinkronizált, többek között a Csengetett, Mylord? és a 24 című sorozatokban. „A szinkrongázsik húsz éve stagnálnak, 200-250 forintot adnak egy tekercsért, és ez 90-ben is ennyi volt. Ennek legalább négyszer ennyinek kellene lennie” – mondta negyvenes színészünk, és Konrád Antal szerint a teljes képhez hozzátartozik, hogy a fizetés alapjául szolgáló tekercsek egyre hosszabbak, tehát nagyobb munkáért jár ugyanaz az összeg. „A színházi színészek bérezése az orvosokéhoz hasonló, csak míg az orvosok bárhol megélnek a világban, a színész csak Magyarországon – tisztelet a kivételnek, akik külföldön is helyt tudnak állni” – tette hozzá.
A Madách Színházból óceánjáróra
Csórics Balázs az itthoni helyzet elől külföldre ment, egy hajón tizenkét különböző show-ban énekel és táncol pop és rock műfajban. „Tavaly márciusban elmentem Bécsbe egy válogatásra, mert érdekelt, hogyan csinálnak ott színházat – mondja el a fiatal színész, aki itthon többek között a Vámpírok bálja és a Contact című musicalekben szerepelt. – Azt éreztem, hogy itt nincs hova, nincs tovább. Néző kell, pénz kell, ez meg úgy működik, hogy akkor hozod a nézőt, ha van neved. Ebből adódik, hogy »friss diplomás, országszerte ismert színészt keresnek« , ami lehetetlen.” Ismerős helyzet minden szakmából…
„Kint viszont megnézték, hogy mit tudok, örültek nekem, és nem kellett minden nap bebizonyítanom, hogy az vagyok, aki, hanem minden nap annak kell lennem, aki vagyok” – tette hozzá Csórics, aki a hajóról már vissza se nézne, Németországban vagy Franciaországban próbálna szerencsét. „Angolul folyékonyan beszélek, a franciát még gyakorolnom kell, de tanulok németül és oroszul is. Erre is nagyon jó a hajó, mert az ember rá van szorítva, hogy idegen nyelven beszéljen. Emellett az, hogy jól keresek, már csak bónusz.”