Bánsági Ildikó
(nyolc alkalommal szinkronizálta Meryl Streepet)
Nem akarom én is azt mondani, hogy mennyire fantasztikus színésznő, hiszen ez szinte már természetes. Ritkán születik ilyen ember, mint ő. Mindig minden szerepre aprólékosan felkészül. A Vasladyben is kapásból előadott egy másfajta akcentust, ami akkor is nagy teljesítmény, ha tudjuk, hogy ő a világnak arra a részére született, ahol időt adnak egy színésznek az előkészületekre. Bárcsak nekünk is megadatna, hogy semmi mással ne kelljen foglalkozni, csak rákészülni egy-egy szerepre a forgatás előtt. Irigy vagyok rá, hogy ő ezt megteheti.
Boldog vagyok, hogy őt szinkronizálhatom, és hogy ő létezik. Azt persze nem lehet megszokni, hogy a saját hangomon hallom. Többen vagyunk rá, de nekem ilyen rekedtes, furcsa, kicsit levegős hangom van, viszont ő mindig más. Néha nem ismerek rá…
Ráckevei Anna
(tizenkét alkalommal szinkronizálta Meryl Streepet)
Arra sajnos már nem emlékszem, hogy miben láttam őt először, arra viszont igen, hogy a munkakapcsolatunk kezdetét a Távol Afrikától című film jelentette. Valóban élményszerű nézni, ahogy ő létezik a filmen. Nagyon természetes a játéka és mindig képes a megújulásra anélkül, hogy bármiféle modorosság vagy erőltetettség érezhető lenne. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy írnak is rá forgatókönyveket, és nagyon sokféle szerepet formálhat meg. Az egyikben briliánsabb, mint a másikban.
Imádom őt szinkronizálni, mert olyan sok apró finomságot enged meg, és olyan apró pluszok vannak a játékában, amiket öröm utánajátszani. Ha ez sikerül, akkor később jó megnézni is a filmet a saját hangommal.
Oroszlán Szonja
(Valami Amerika 1–2.)
Nekem, színésznőnek, Meryl Streep az örök szimbólum. Végtelen természetes játékával bármit elhitet az emberrel, legyen az vígjáték vagy dráma, zenés vagy politikai film. Imádom benne, ahogy büszke nőként mer öregedni, és tudja, hogy minden egyes ránc az arcán egy újabb szín mestersége palettáján! Ráadásul a nevetése és mosolya még ellenségeit is leveszi a lábáról. Bármit csinál, azt azonnal látni szeretném!
Balsai Mónika
(Csicska, Társas játék)
Rendkívül sokszínű, és Hollywoodban rendkívüli dolog, hogy színésznőként valaki ennyi éven át a csúcson legyen. Jó szerepek találják meg és jókat is vállal el közülük. Imádom benne, hogy a többi amerikai sztárral szemben ő nem leplezi a korát. Ez egy szép és követendő példa, hiszen egy nő minden életkorban nő. Azt hiszem, a Távol Afrikában című filmben láttam őt először, de a kedvencem tőle a Kétely. Szeretem a sokoldalúságát. A sok drámai film után például üdítő volt a Jól áll neki a halálban mutatott bohóckodása Bruce Willisszel és Goldie Hawnnal.
Schell Judit
(Csak szex és más semmi, Pánik)
Legutóbb pont néhány napja láttam őt a Veszélyes vizeken című, még a kilencvenes években készült filmjében, ami egyáltalán nem sorolható a legjobbjai közé, de még itt is megfigyelhető volt, hogy ha van róla egy közeli, akkor annyira kifejező az arca és beszédes a tekintete! Nagyon bírom őt, mert egy egészen furcsa arcú nő. Kifejezetten szépnek nem mondható, de mindenféle tud lenni. Az is tetszik benne, hogy négy gyereke van. Csodálatos, hogy egy ilyen karrierbe belefért négy gyerek!
Martinovics Dorina
(Társas játék)
Csodálatos színésznő, korosztálya egyik legjobbja. Emma Thompson mellett Ő is nagy kedvencem. Sokkal emberközelibb, mint sok sztár és hollywoodi színész. Interjúiból sugárzik a kiegyensúlyozottság, a derű és nyugalom. Ezer színt mutatott már és megunhatatlan, mindig meg tud lepni. Főleg drámai szerepekben láttam, de ezeken keresztül is kiderült, hogy milyen isteni, finom humora van. És szerencsére a Mamma Mia! óta már gyönyörű hangja sem titok.