Mobil nélkül is sikeresek

TóCsa | 2012. Február 21.
A mobilunk mára már szinte hozzánk nőtt. Elképzelhetetlennek tartjuk az életünket nélküle, de akadnak még páran, akik ellenállnak a korszellemnek. Felkutattuk azokat a sztárokat, akiknek mobiltelefon nélkül könnyebb az életük. Nem volt könnyű kapcsolatba lépni velük...
Antimobil sztárok

Szepesi György: A mobil öngól
Ismersz olyan híres magyar embert, akinek nincs mobilja? Ezzel a kérdéssel sok embert zaklattunk, és az egyik válasz úgy hangzott, hogy „még a kilencvenéves nagyapámnak is van”.

Ám nem minden nagypapa ennyire modern; a pár napja a kilencvenediket betöltő egykori sztárkommentátor máig nem barátkozott meg a hordozható telefonokkal és nem is használja őket, bár a nyugdíjas élet ezt már nem is kívánja meg tőle. Az MTI sportszerkesztőségétől kapott információnk szerint a legendás 6:3-as meccs kommentátora szakmájában ezzel nem volt egyedül. A 2003-ban elhunyt Knézy Jenő a sok utazása ellenére sem volt hajlandó mobilt használni, pedig az ezredforduló után a mobil már kötelező kelléknek számított.

Gálvölgyi János: csak kimenő
„Nem tudom a számom, ezért nem tudom neked sem megadni, viszont nekem jó, mert ha kell, akkor tudok telefonálni” – mondta el egy interjúban Gálvölgyi János, aki már a Heti Hetesben is viccelődött azzal, hogy a modern technika eszközeivel gyakorlatilag elérhetetlen. Nincs e-mailje, a mobilszámát pedig csak a legközelebbi családtagjai és Hernádi Judit tudják. A nagyon kitartó érdeklődők számára azért egy budapesti vezetékes szám rendelkezésre áll, aminek a másik végén kis szerencsével Gálvölgyi János jelentkezik be.

 


Galla Miklós: „Megfájdul a fejem”

A Holló Színház vezetőjét és a L’art pour l’art társulat egykori tagját mobiltelefonon sosem fogjuk hallani szóvicceket mesélni. A Könnyű műhaj című könyv íróját a kötet kiadójánál, a Jaffánál próbáltuk utolérni, ahol megerősítették, hogy Galla Miklós nem használ mobiltelefont, de szervezett életvitelének köszönhetően jól lehet vele e-mailen kommunikálni, valamint a lakásában azért tart vezetékes készüléket a biztonság kedvéért.

Megbizonyosodtunk róla: sikerült beszélnünk Gallával: „Néhány hónapig volt mobilom, és amikor használtam, zsibbadást éreztem a fejemben. Ez most is így van, ha valaki mellettem mobilozik. Hipochonder alkat vagyok, ezért döntöttem úgy, hogy nem használom. Ennek az az előnye, hogy nem szorongok a zsibbadás miatt. Nem emlékszem, hogy bármikor kellemetlenségem lett volna a telefon hiányából.”
Nagyon próbáltuk, de sajnos semmilyen szóvicc nem jutott erről eszünkbe.

Sebeők János: Anya válaszol
A bulvárfilozófus irodalmár 2009-ben ugyan visszavonult a reflektorfénytől, és már csak az írásai révén kíván jelen lenni a köztudatban, de tény, hogy 2009 előtt sem volt kibékülve a mobiltelefonokkal. Nem tudjuk, hogy a technológiával van-e problémája vagy csak a hetvenes és nyolcvanas éveket idéző zakóihoz kíván idomulni, de Sebeők nem használ mobilt, ráadásul sikeresen átvette Fáy kolléga módszerét: a kitartó próbálkozók őt is vezetékes telefonon tudják elérni, a hívásokat szintén az édesanyja fogadja.

 

 
Fáy Miklós: „Nem maradtam le semmiről”
Tapasztalataink alapján az újságírószakma ma már nehezen elképzelhető mobiltelefon nélkül, de a Csillag születik egykori zsűritagja több kollégája elmondása szerint is jól megvan eme technikai vívmány nélkül. Ha netán nem e-mailben akarjuk utolérni a Népszabadság és az Élet és Irodalom újságíróját, akkor egy vezetékes számon próbálkozhatunk, amit az esetek többségében Fáy édesanyja szokott felvenni, aki kedvesen felírja a nevünket és a telefonszámunkat, valamint átadja az üzenetünket. Fáy szinte mindig visszahívja az őt telefonon keresőket. Nekünk így nyilatkozott: “Nem kell hirtelen válaszolni és reagálni semmire, az írás mindig meggondoltabb kifejezési mód, mint a beszéd. Nem emlékszem, hogy bármiféle hátrányom származott volna a mobiltalanságból, vagy lemaradtam volna valamiről, de persze az életet csak egyféleképpen lehet élni. Meglehet, hogy lemaradtam valamiről, csak nem vettem észre. A mobil nélküliség számomra nem valami elhatározás volt, egyszerűen nem tetszettek a készülékek, nem akartam egy ilyesmit a zsebemben hordani. Valamit nem tenni vagy nem venni sokkal egyszerűbb, mint az ellenkezője.

Dörner György: utolérhetetlen tehetség
Amikor Márta Istvánt, az Új Színház leköszönő igazgatóját arról kérdezték, sikerült-e rendben átadnia a színházat Dörner Györgynek, ő azt felelte, hogy Dörnerrel egyeztetni kifejezetten nehézkes, mivel nincs e-mailje és mobiltelefonja, és csak Pozsgai Zsolt rendezőn vagy a színház titkárságán keresztül lehet utolérni. Az aktualitás miatt jelenleg a sokat támadott igazgató Magyarország legismertebb antimobil-embere. Az Új Színház titkárságán Dörner valóban utolérhető, de tény, hogy ezzel a munkamódszerrel megengedheti magának a luxust, hogy csak azt hívjon vissza, akit akar.

Steiner Kristóf: Nem kell a kisokos
Kristófot chaten értük utol. „Amikor Londonba, majd Tel Avivba költöztem és szabadúszó lettem, a telefon kikapcsolása igazi luxus volt nekem. A mai napig csak akkor használom, ha előre leegyeztetett időpontban hív valaki. Nincs okostelefonom, egy százéves Nokiát használok, mert úgy gondolom, hogy manapság, amikor van e-mail, közösségi portálok és Skype, teljesen felesleges kitennünk magunkat annak, hogy a nap 24 órájában figyelnünk kelljen egy szerkezetet. Munkáktól sosem estem el emiatt, mert legyen szó cikkekkel kapcsolatos felkérésekről vagy interjúkról, sajtóeseményekről, ezekről mindig mailben értesítenek, és mivel az írásból élek, a számítógépem úgyis előttem van a nap nagy részében. Az egyetlen hátrány, hogy amikor hazautazom forgatás, műsorvezetés vagy más munka miatt, bekapcsolom a telefonom, és a második nap után teljesen kikészít a csörgés és az sms-ek hada, hiszen ilyenkor híre megy, hogy otthon vagyok, és a barátoktól a rokonokon át a kollégákig mindenki tudja, hogy végre ismét elérhető vagyok mobilon. Persze nem panaszkodom, örülök neki, hogy látni akarnak.”

És a többiek: Jó filmhez nem kell telefon
Az Amerikában élő magyar sztárrendezőt nemcsak egy óceán és több ezer mérföld, hanem egy furcsa szokás is elválasztja Magyarországtól. Antal Nimródnak (Kontroll, Ragadozók) ugyan van mobilja, de soha nem veszi fel a készüléket, viszont ha az ember sms-t ír, hogy milyen témában keresi, akkor némi idő elteltével azért vissza szokta hívni. Ez nem hollywoodi szokás, mivel már Magyarországon, a kontrollos időkben is ezzel a módszerrel élt. Egy másik rendezőkollégája, Hajdu Szabolcs pár éve elvesztette a mobilját egy vonaton, és rájött, hogy mennyivel stresszmentesebb nélküle élni. Azóta ugyan újra van hordozható telefonja, de néhány nyugodt hónapot azért köszönhet a mobiltalanságnak. Az egykori orgonista celeb, Varnus Xavér a sikerei csúcsán szinte utolérhetetlen volt. Ugyan volt mobilja, de csak naponta egy órára kapcsolta be a készüléket. Aki ez idő alatt hívta, az elérte őt, de a többiek hiába reménykedtek.

Külföldi különcök
Bár a gyártók lépten-nyomon ingyen vágják utánuk a legújabb csúcsmobilokat (egy telefonálós lesifotó nagy értéket képvisel, ha felismerhető a márka), a nemzetközi sztárok között is akadnak különcök, akik nem élnek az állandó elérhetőség lehetőségével. A tavalyi Sziget fesztiválon nagy sikerrel fellépő Prince például odáig merészkedett, hogy nemcsak mobiltelefonja, de hivatalos weboldala sincsen. Persze könnyen teszi mindezt, hiszen mobiltelefonnal felszerelt asszisztensek hada van vele, és nem nehéz néha elkérni a mobilt (aminek számláját amúgy is ő fizeti). Valószínűleg így bírja ki telefon nélkül Tom Cruise (aki állítólag a szcientológus vallása miatt kerüli a csúcstechnológiát a magánéletben) vagy Elton John is. A komikus Vince Vaughn pedig pofátlanul a barátai mobilját szokta lenyúlni: „Nem szeretem, hogyha bárhol, bárki számára elérhető vagyok. Én szeretek másokat felhívni, de azt nem bírom, ha folyton engem keresnek. Ezért használom rendszeresen a barátaim mobilját.” A kis ingyenélő.

 

Exit mobile version