Oscar meghatódott saját magától

Egy nyugdíjból visszarángatott műsorvezetővel és két erősen nosztalgikus darab (A leleményes Hugo és a The Artist – A némafilmes) díjesőjével bizonyította az idei Oscar, hogy semmi nem változott. De először a rideg tények. Fej-fej mellett öt-öt díjjal jutalmazta az Akadémia a The Artist – A némafilmes (legjobb film, férfi főszereplő, rendező, filmzene és jelmez) és A leleményes Hugo (legjobb látvány, fényképezés, hangkeverés, hangvágás, vizuális effektek) című darabokat, és mellettük csak A Vaslady (legjobb női főszereplő, maszk) rúghatott labdába, amit két Oscarral díjaztak. A többiek vagy díj nélkül bukdácsoltak haza (pl. Pénzcsináló, Hadak útján, Az élet fája…) vagy egy-egy vigaszszobrocskával (A segítség, Utódok, Éjfélkor Párizsban…) szúrták ki a szemüket.

Túlzottan is illedelmesen

„Nincs jobb, mint a gazdasági válság idején milliomosokat nézni, amint aranyszobrokat ajándékoznak egymásnak” – ez a mondat is elhangzott Billy Crystal nyitóbeszédében, és ugyan elsősorban poénnak szánta, de jobban belegondolva az Oscar sajnos részben tényleg erről szól. Ma éjjel a jelenleg név nélküli Los Angeles-i színházban (ami egykor még a Kodak Theatre nevet viselte) Hollywood nagyjai veregették hátba saját magukat és hatódtak meg önmaguk nagyszerűségén, ráadásul olyan filmeket díjaztak, melyek önmaguk dicső múltját és a filmszakma örök ragyogását hirdetik. Mindezt több mint három óra hosszan (és akkor a vörös szőnyeges bevonulást bele se számoltuk), a spontaneitás vagy a bátorság legkisebb jelét is mellőzve.

Hiába várta mindenki, hogy a diktátornak beöltözött Sacha Baron Cohen majd csinál valami jó kis botrányt, amikor az operatőrök olyan messziről kerülték el, mint a pornófilmekben a feszületek mutogatását szokás. Karót nyelt hölgyek és urak nagyon illedelmes beszédeket mondtak (idén a köszönőbeszédek annyi izgalmat rejtettek magukban, mint egy tévés Vers mindenkinek-maraton), illedelmesen tapsoltak és kivárták a sorukat a díjkiosztásnál.

Az anyukák aranyosak voltak

Azt hittük, hogy talán majd Billy Crystal vihet némi életet a show-ba, de ez hiú ábránd volt. A komikus ugyan egy-egy beszólásával nagyon betalált (amikor pl. A segítség című filmről úgy beszélt, hogy utána nagyon szeretett volna megölelni egy afroamerikai nőt, de egyet sem talált a Beverly Hills-i otthona közelében…), ám összességében nem volt elég merész és csipkelődő. Gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket variálta, mint eddig bármikor, csak sokkal fantáziátlanabbul. Újdonságot jelentett, hogy a vörös szőnyeges bevonuláskor a sztárok anyukái meséltek a jelölt kisfiukról/kislányukról, és kifejezetten édes volt a fiacskájára annyira büszke Oldman és Clooney anyuka.

A gála legjobb pillanatait a díjátadó sztárok okozták. Chris Rock például a legjobb animációs film szobrának átadása előtt arról mesélt, hogy imád rajzfilmeket szinkronizálni, mert kb. nulla munkáért kap egymillió dolláros gázsit, Emma Stone pedig borzasztóan cuki volt, amint megpróbálta kiélvezni a rá vetülő rivaldafényt.

A Will Ferrell – Zach Galifianakis páros cintányérokkal bohóckodott (amúgy ragyogóan), Robert Downey Jr. pedig Gwyneth Paltrow-val viccelődött. Az év legbizarrabb arcszőrzetéért járó díjat a furcsa bajszú Bradley Coopernek adjuk, Angelina Jolie-t pedig csak azért említjük, hátha szegény szerencsétlennek ad valaki végre egy szendvicset, mert olyan vékony, hogy szerintünk már az éhhalál kerülgeti.

Az Akadémia tehát tovább toldoz-foltoz (idén például nem adták elő a legjobb betétdal jelöltjeit), de itt sajnos teljes arcfelvarrásra lenne szükség. Amíg azonban a filmes szakszervezetek szorításában képtelenek kevesebb díjat osztani, vagy eltüntetni a túlságosan szigorú kereteket, addig tovább fog csökkenni Oscar népszerűsége és nézettsége.