Rihanna első filmjével bünteti a mozilátogatókat

TóCsa | 2012. Április 19.
A barbadosi énekesnő is rálépett a Christina Aguilera, Britney Spears és Beyoncé kikövezte útra: színészkedni kezdett. A kiábrándító végeredmény a héten a Csatahajó formájában úszik be a mozikba, Zac Efron könnyzacskók elleni támadásával együtt.

Csatahajó
Mivel A függetlenség napja producerei olyan bénák voltak, hogy a filmhez 1996 óta nem voltak képesek összerakni egy folytatást, be kellett valahogy tölteni az alieninváziók hiánya keltette űrt. Hogy ehhez miért volt szükség a Hasbro cég Torpedó nevű társasjátékára, senki ne kérdezze, mivel a nézők nyilván nem azért mennek moziba, hogy kedvenc táblás játékuk élőszereplős verzióját lássák. A Csatahajóban a torpedós szál összesen egyetlen jelenet erejéig idéződik meg, amúgy egy szimpla Top Gun – A függetlenség napja keverékről van szó. Igazi toborzó propagandafilm ez az amerikai tengerészgyalogságról, ahol minden pasi fess egyenruhában feszít, és minden fess egyenruhához jár egy nagy mellű topmodell. Közben pedig mindenki annyira cool, hogy lazán szétrúgják a bolygónkra érkező, és amúgy meglehetősen hülye idegenek seggét, ami egy jelenetben egészen odáig fokozódik, hogy egy rokkant veterán intézi el a saját kezével az egyiket. Egy jelenet kivételével (amikor a veteránok segítenek be a mai katonáknak) mégsem ciki mozi a Csatahajó, hanem csak egy agykikapcsolós, ultralátványos marhaság, amit szerencsére egy percig sem kell komolyan venni. Nem is lehetne, mert amikor meglátjuk az egyenruhában keménykedő Rihannát, az arckifejezéseitől úgyis mindig röhöghetnékünk támad.

 

Rendezte: Peter Berg
Szereplők: Taylor Kitsch, Rihanna, Brooklyn Decker, Liam Neeson
Eredeti cím: Battleship
Korhatár: 16
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelésünk: 3/5

Mocsokváros utcáin
Robert De Niro – úgy tűnik – néha olvas kritikákat. A kritikusok ugyanis az utóbbi tíz évben gyakran dörgölték az orra alá, hogy már nem választ merész, kihívást jelentő szerepeket, és igazi biztonsági játékos lett. A Mocsokváros utcáint megnézve minden kritizálóját visszavonulásra készteti. A színész az önjelölt írót, Jonathan Flynnt alakítja, aki a könyvei helyett taxisofőrködésből él (szép fricska a múltnak), és egy nap hajléktalanná válik. Ráadásul pont arra a hajléktalanszállóra költözik be, ahol a rá kísértetiesen emlékeztető fia (Paul Dano) dolgozik, akivel nem túl szoros a kapcsolata. A film olyan súlyos témákat érint, mint az öngyilkosság, a hajléktalanlét, az apa-fiú kapcsolat, illetve az újrakezdés. A drámai téma ellenére időnként mégis megvillan benne a humor és az életigenlés, és végig érezhető, hogy egy önéletrajzi ihletésű történetről van szó. De Niro ellentmondásos apafigurája lenyűgöző, a film pedig egy olyan világot tár elénk, amit nem túl gyakran láthatunk egy amerikai produkcióban.

 

Rendezte: Paul Weitz
Szereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore
Eredeti cím: Being Flynn
Korhatár: 16
Forgalmazza: Big Bang Media
Értékelésünk: 3/5

Torrente 4
Kicsit szégyenkezve ugyan, de ismerjük el: igen, a taplóság is lehet szórakoztató. Ám nem mindegy, mindezt hogyan tálalják! Ugyan eddig egyetlen korábbi Torrente-filmet se mutattak be itthon a mozikban, a tahó spanyol exzsarunak komoly rajongótábora van. A politikai korrektséget messziről kerülő alkesz/rasszista/homofób/szexista/antiszociális poénokban dúskáló filmek lassacskán önmaguk paródiáivá váltak, ráadásul a sorozat leginkább abból építkezik, hogy az első rész (akkor még jól sikerült) poénjait ismétli meg újra meg újra. Ezúttal 3D-ben. Láthatjuk Segura esküvőn sz*patni a menyasszonyt, a lefingott ujjait mások orra alá dugni, és az ínyencségek sorát kár is lenne tovább sorolni. A helyzet sajnos ez, hogy a negyedik epizód már egy igazi „szigorúan csak a rajongóknak” mozi, amit ők erős elkötelezettségük miatt úgyis szeretni fognak, de a többieknek egészségesebb magukat távol tartani a kecskedugós spanyol humortól.

 

Rendezte: Santiago Segura
Szereplők: Santiago Segura, Javier Gutiérrez, Carlos Areces
Eredeti cím: Torrente 4
Korhatár: 16
Forgalmazza: Parlux Entertainment
Értékelésünk: 1/5

Szerencsecsillag
A Szerelmünk lapjaival Nicholas Sparks író olyan erős rajongótábort épített ki magának, hogy az írásaiból gyakorlatilag bármelyiket seperc alatt filmre meri vinni Hollywood. A témái ráadásul nem túl költségesek. Kell hozzájuk egy idilli vidéken található, otthonos és szép ház, valamint két vonzó ember, akik rákattannak egymásra. Persze nem árt, ha valamiféle konfliktus is meghúzódik a háttérben, és ez az, ami piszkosul hiányzik a Szerencsecsillagból. Sparks egy épkézláb konfliktushelyzetet sem volt képes kiizzadni magából, és csupa mondvacsinált problémán kell izgulnunk. A Kedves Johnhoz hasonlóan ismét egy katona és egy szőke szépség szerelme áll a középpontban. A srác az iraki háborúban talál egy fényképet a porban, ami szerinte a védőangyala lesz, és emiatt éli túl a legrázósabb akciókat is. A leszerelés után felkeresi a nőt, hogy elmondja neki, mennyire hálás mindezért, de képtelen megfogalmazni gondolatait, ezért munkát vállal az ottani farmon. Izgulnunk elvileg azért kéne, hogy a nő végül megbocsátja-e az erősen beborostásodott Zac Efronnak, hogy nem véletlenül járt arrafelé, hanem direkt őt kereste, és közben az exférj is durcásan néz a háttérben… A Szerencsecsillag olyan, mint bármelyik romantikus film a Hallmarkon. Kiszámítható, ötlettelen, ízléstelenül giccses, de ha épp túláradó romantikára vágyunk, akár még be is találhat.

 

Rendezte: Scott Hicks
Szereplők: Zac Efron, Taylor Schilling, Blythe Danner
Eredeti cím: The Lucky One
Korhatár: 12
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 2/5

Magyarország 2011
Közel tucatnyi nullpénzből készült kisfilm, melyekben a magyar rendezők lázadnak a magyar pénzosztási rendszer ellen. Forradalmi hév nélküli művészforradalom, romokban táncikáló nővel, döglött kecskével, hajléktalanokkal és a magyar film elmúlt harminc évének legrosszabb berögződéseivel. Egy-két rész kivételével közel nézhetetlen alkotás.

Rendezte: Török Ferenc, Jancsó Miklós, Pálfi György és sokan mások
Korhatár: 16
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Értékelésünk: 1/5

Severn, gyermekeink hangja
Severn Suzuki az 1992-ben, Rio de Janeiróban összehívott világcsúcson szólalt fel, mindössze 12 évesen. Saját és egésze generációjának jövőjéért könyörgött. Olyan jövőt szeretett volna, amelyben nem kell félniük levegőt venni, ahol nem kell félniük kimenni napozni, ahol nem kell félniük attól, amit megesznek, egyszerűen jövőt szeretett volna kérni a gyermekeknek. Severn most várja elsőszülött gyermekét, és most újra beszél, már nem a világ vezetőihez, hanem a szülőkhöz. Csak a címzettek változtak, a kérés nem – jövőt szeretne saját és minden más szülő gyermekének.

 

Rendezte: Jean-Paul Jaud
Eredeti cím: Severn, la voix de nos enfants
Korhatár: 12
Forgalmazza: Anjou Lafayette

Exit mobile version