| Így búcsúzunk – emlékezetes fotók Cipőről |
„Valamikor nagyon-nagyon régen, a Nyíregyházi EFOTT fesztiválon, tizenöt-hat évesen, első éjszakát átbeszélgetős, filozofálós, »el sem hiszem«-szerelem a sátorban – érintések nélkül…”
Kempf Zita, senior szerkesztő
„16 tonna fekete szén. 16 tonnát raksz és mennyi a bér? Meghalni kéne, de nem lehet. A vállalat nem engedi a lelkemet…” – nekem ez az első számú kedvenc, mert gyönyörűen leírja a kisember mindennapjait, de a zene mégis ad az egésznek egy vidám löketet, mert akárhogy is, búsulni nem éri meg… Az exexex főnökömnek is ezt küldtem el egyszer, amikor két hónapja csúszott a fizetésemmel.”
Czvitkovits Judit, szerkesztő
„Középiskolába jártam, amikor ez a szám menő volt. Akkor még nem értettem, hogy miről énekelnek, csak tudtam, hogy ugrálni kell rá, meg rázni a fejet nagyon. Azt hiszem, az »alteres« kockás inges korszakom ennek a hatására indult el, annak ugyan vége lett, de a szám maradt, és most már azt is tudom, milyen, ha 16 tonnát raksz…”
Pácsonyi Daniella, senior szerkesztő
„17 éves voltam, amikor a nővérem osztálya ezt énekelte a szalagavatón. És én zokogásban törtem ki a kazincbarcikai sportcsarnok lelátóján. Egyszerűen azért, mert ez az egyik legtisztább dalszöveg, amit addig – és azóta is – hallottam… »Csodálatos világ, elárulja mindig önmagát…«”
Balázs Enikő, szerkesztő
Olvasóink, Katona Emőke és Csontos Anna ezzel a dallal búcsúztatták Cipőt a Facebook-oldalunkon.
„Erre lassúztunk a suliban, és akkor még nekünk kellett felkérni a pasikat, nagyon ciki volt. Fogszabályzóm volt és rusnya voltam, de úgy simultam rá a suli bikájára, hogy azt hittem, örökre együtt leszünk. Aztán persze nem is csókolóztunk, de ettől még emléknek megmaradt.”
Pácsonyi Daniella, senior szerkesztő
„Tizennégy évvel ezelőtt – Jézusom, de régen volt – Révfülöpnél táboroztunk. Én pedig haláloson beleszerettem a táborvezető fiába. Idősebb volt, és menő, és azt gondolom: ő lesz a férjem. 16 éves voltam, és ő volt az első, aki úgy hívott: »Kedves«. És igen, erre táncoltunk, de nem vett feleségül, és nem is láttam azóta…”
Balázs Enikő, szerkesztő
Írjátok meg, nektek melyik a kedvenc dalotok Cipőtől és milyen emléketek fűződik hozzá!