„Utoljára az egyik fodrász előtti bódéban ettünk gofrit. Annak is már 20 éve” – mondta a nővérem a Szigeten, amikor a Magyar Zenei Nagyszínpad mellett elhaladva rátaláltunk egy gofriárusra. Mint később megtudtuk, ez az első alkalom, hogy gofrit is ehetünk a kedvenc fesztiválunkon, szóval naná, hogy kipróbáltuk. Szerencsére a vállalkozás a kevesebb több elvet követi, így 4 édes és 2 sós verzióból választhatunk.
A sós lehet kéksajtos vagy baconös ízesítésű, ha ezeket kérjük, akkor még az NLCafé 600 forintos keretébe is beleférünk – korábban leteszteltük, hogy milyen ételt kapunk ennyiért a Szigeten. Az édes verziókért 600-750 forint között jutunk hozzá. A nagymama gofrija, baracklekvárral, porcukorral az alap.
A tészta ropogós, de nem égetik el, belül puha, csak a nagyim házi lekvárját hiányoltuk. Megkóstoltuk a Sweet Paradise névre keresztelt, málnás-tejszínhabos csodát is. Nem fagyasztott, hanem finom, igazi málna volt rajta, szóval egyszerűen imádtuk. Cukorszintünk az egekben, volt mit leugrálni az esti koncerten, de még mindig jobb volt ez, mintha a székelykáposztát tunkoltuk volna este kilenckor.
Idén először találkoztunk gofrival a Szigeten. 450 forintért már vehetünk sósat, az édes kicsit többet kóstál. Leteszteltük.