Az ukrán Dnyipropetrovszk városának egyik utcáján, a szokásos helyén zenélt az idős utcazenész, amikor egy nap egy kóbor kutya telepedett mellé. Egy darabig csendben ücsörgött, majd ahogy a bácsi játszani kezdett a szopránszaxofonján, a kutya „énekkel” csatlakozott hozzá. Miután közösen végigzenélték a napot, a zenész összepakolt, hazament, és az eb is továbbsétált.
Másnap aztán a kutya újra eljött, és ismét énekkel kísérte az idős úr szaxofonjátékát. A szokatlan duót egyre több járókelő figyelte, és a hangszertokban is több pénz landolt, mint máskor. Az utcazenész felismerte a közös produkcióban rejlő lehetőséget, és befogadta a kutyát, akit Glingának nevezett el. Azóta nap mint nap együtt zenélnek a belvárosi utcán, ahol immár helyi látványosságnak számítanak.