Amikor kislány voltam, imádtam a történelmi regényeket, filmeket, meséket. Nagyon tetszettek a szép ruhák; a hatalmas rokolyák, és az a fura, gótikus, cukorsüvegre emlékeztető kalap, amin fátyol lengedezik. Azt mondjuk furcsálltam, hogy a pasik valami cicanadrágra emlékeztető nacit hordtak, de ezzel együtt általában daliás férfiemberek voltak. Ki ne szeretett volna bele a Tenkes kapitányába vagy Kabir Bedibe!
S amikor gyerek voltam, akkor nagyon tetszettek a régi, szép erkölcsök is. Az, hogy a filmeken és a könyvekben az emberek igazságosak, nemes lelkűek, erényesek, sőt még humoruk is van. Igaz, voltak fondorlatos, gonosz szereplők is, de mindig diadalmaskodott az igazság.
Falun nőttem fel, úgyhogy elég sokat hallottam a szüleimtől és a hozzájuk hasonló korú emberektől, hogy milyen volt a “régi világ”, milyen voltak azok a “régi emberek”, és milyen volt az életük. Egyszerű, józan és kemény. De megvolt a maga rendje, és mindenkinek megvolt a maga feladata…
De mi van akkor, ha belesünk a romantikus korok bája vagy a falusi élet praktikuma mögé? Ha eszünkbe jut, mennyire másképpen gondolkodtak például a nőkről? A teljes cikket az Ursula blogon találod a régi idők hátrányaival együtt.