EKG-val a színházban: egyszerre hullámzott a szerelmespár szíve

A színházi előadás különleges alkalom, hiszen rengeteg minden befolyásolja. Miért ülünk be? Az agyunkkal vagy a szívünkkel nézzük az előadást, és vajon mennyire éljük át a cselekményt, azonosulunk a színészekkel? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Dr. Bárdos György viselkedéstani kutató és Simon Balázs színházrendező, akik egy nem mindennapi pszichofiziológiai kísérletet indítottak, Áramlat a színházban címmel.

Kérdőív, EKG és EEG műszerek

A helyszín az Örkény Színház volt, méghozzá a március 29-ei Pillantás a hídról című előadás. A kísérletben a színészek, a darab rendezője, néhány színházi dolgozó és 40 néző vett részt.

Az első lépés egyszerű volt, egy kérdőívet kellett kitölteni: milyen elvárásaink vannak egy-egy előadással kapcsolatban? Mennyire fontos számunkra a színészi játék, a látvány, az érthetőség, stb. Mi az, ami zavar, idegesít, vagy éppen szórakoztat minket? Láttuk-e már a darabot, tudjuk-e, miről szól, mi alapján választottuk ki? Ezek a tényezők mind befolyásolják a befogadást.

Ezután a 40 néző megkapta a mobil EKG készülékeket. Egy kis gépet kell elképzelni, olyat, amilyet sportolók is gyakran használnak, amit egy pánttal a mellkasra lehet rögzíteni és már működik is, egy zöld villogó fény jelzi, hogy üzemben van. Ugyanilyet viseltek az előadásban játszó színészek is. 4 néző pedig EEG készüléket is kapott, őket úgy választották ki, hogy legyen köztük, aki minden előadást látott, és olyan is, akinek teljesen új a darab. Ezzel a fejre rögzített mérőeszközzel az agy alfa- és théta-hullámait vizsgálták, valamint azt, hogy a befogadás során melyik félteke működése a hangsúlyosabb.

A szerelmespár szíve egyszerre hullámzott

A kutatók az előadás közben folyamatosan figyelték a résztvevők eredményeit egy laptopon, a darab végén pedig be is mutattak néhány érdekes adatot. Csuja Imre, a darab főszereplője végig teljesen nyugodt volt, egyenletes volt a pulzusa, egyedül egy ponton a tettenérés jeleneténél emelkedett, akkor is csak körülbelül 20 ütéssel dobogott szaporábban a szíve a nyugalmi helyzethez képest. Ezzel szemben a főhős feleségét alakító Für Anikó pulzusa folyamatosan ingadozott, és néha még a 160-as magasságot is elérte – a normál érték 65 és 85 ütés között mozog percenként. Érdekes volt az is, hogy a szerelmespárt játszó Törőcsik Franciska és Polgár Csaba pulzusszáma folyamatosan összhangban volt: egyszerre nőt vagy csökkent, ez nemcsak a szerepkör miatt szükséges szinkronra utal, hanem arra is, hogy képesek a közös figyelemre.

Első ránézésre jól látható, hogy mind a nézők, mind az adott színész pulzusszáma megemelkedik abban a pillanatban, amikor a színész belépett a színpadra, a nézőknek ez mindig új impulzus. Az előadás egy adott pontján az ügyvédet játszó Epres Attila megkérdezi a közönséget: “önök mit tettek volna a helyemben?” és egy mikrofont nyújt az elöl ülők felé.

Ez a pillanat – amikor fennállt a veszélye, hogy elé tartják a mikrofont, és meg kell szólalnia – jól megfigyelhető az első sorban helyet foglaló egyik kísérleti alany EKG-görbéjén, érdekes, hogy őt viszont, az eredmények szerint nem érintette olyan mélyen például a már emlegetett tettenérés jelenet, ami pedig a nézők többségének megemelte a pulzusát.

A darabnak egyes résztvevői végig jelen vannak a színpadon, de kevés a szerepük, így őket nézőként és résztvevőként is meg lehet figyelni. Ők ebben a darabban időnként énekelnek és zenélnek is. Ezen az estén a dobnál ülő Istvánnak váratlanul ki kellett mennie a színpadról, a mellette lévő Milán még sosem dobolt, de meg kellett mentenie a helyzetet, a görbéjén tökéletesen látszik, mikor dönti el, hogy odaül a dobhoz.

Játék és átélés

A kísérletet követő összefoglalón részt vett az Örkény Színház igazgatója, az előadás rendezője, Mácsai Pál is, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a kísérlet segítségével a játékmódok közti különbségek is jól megfigyelhetők. A színészeknek az a dolguk, hogy eljátsszák a szerepet, nem pedig, hogy átérezzék. Csak így tudnak figyelni az apró részletekre, amiket meg kell valósítaniuk, például ha valakit túlságosan elragad az érzelmek heve, nem biztos, hogy tud figyelni arra, hogy érthető legyen, amit mond. A Pillantás a hídról külön előadásnyelvvel rendelkezik, többféle játékmód váltakozik benne, de még így is jól látható az egyének közti különbség.

Az előadást videóra rögzítették, a felvételt pedig szinkronizálni fogják a mért értékekkel, így pontosan látható lesz, melyik jelenet mit váltott ki a színészekből és a nézőkből. Nagy valószínűséggel több olyan pontot is találnak majd, ahol nagyjából egyforma volt a résztvevők reakciója, így a színészek és a nézők közötti összhang is vizsgálható, kimutatható. Így tudományos adatok is lesznek a színészi játék intenzitásáról és a nézők befogadásáról, a színház és az érzelmek közti kapcsolatról.