Nem kell hozzá bölcsészdiploma
Kevésbé filmbubus körökben a Cannes-ban díjazott filmekről szokás azt gondolni, hogy minimum egy filozófia szakos bölcsészdiploma szükségeltetik az értékelésükhöz, és bár ennek az előítéletnek van némi alapja, szerencsére nem mindig ez a helyzet. Az Un Certain Regard szekcióban díjazott film egyáltalán nem illik ebbe a skatulyába, hiszen pörgős, szórakoztató, és az elgondolkodtató tanulságok levonásához sem szükségeltetik elvakult művészfilmrajongónak lennünk. Mindez annak ellenére alakult így, hogy a filmet Mundruczó Kornél rendezte, aki a korábbi munkásságában nagyon is hajlamos volt modoros-köldöknézős art filmekben gondolkodni, most azonban rátalált a benne szunnyadó közönségbarát hangjára is, a nézők nagy-nagy örömére.
A nagy trükk
A Fehér isten legnagyobb trükkje az, hogy a felszínen simán működik családi elveszett kutyusos filmként induló, majd állatos horrorba átforduló műfaji filmként, amit nem taszítana ki magából sem a multiplex mozik popcornszagú választéka, sem pedig a kertévék esti műsorfolyama, viszont a felszín alatt ott vannak azok a gondolatok, amik mégis többé és érdekesebbé teszik ezt a mozit, mint a hasonló felépítésű társait. Talán érdemes megemlítenem, hogy például Magyarországon 2012-ben életbe lépett egy ebadó, a film fő konfliktusát pedig az adja, hogy egy új, kifejezetten a keverékekre kivetett korcsadót egy kislány apukája nem hajlandó megfizetni, ezért inkább az utcára teszi a kislánya kedvenc ebét, Hagent. Nem lehet nem meghallani azt a mondatot sem, amikor elejtett megjegyzésként arról beszélnek, hogy az állam csak a tiszta magyar fajták tartását támogatja…
| Mundruczó Kornél, Hagen és Psotta Zsófia |
Már az elején megfog
A film a Nyugati pályaudvar környékének kihalt képeivel indít, ahol a főszereplő kislány (a természetes és tehetséges Psotta Zsófia) biciklizik el egymagában, önkéntelenül is az eszembe juttatva a Legenda vagyok és a Vanília égbolt hasonló képsorait. Aztán egy utcában hirtelen egy óriási kutyafalka ered a nyomába, ő pedig teker előlük, ahogy csak bír. A hollywoodiak nagyon tudják, milyen képekkel kell egyből egy filmnek magába szippantania a nézőt, és úgy tűnik Mundruczónak is megy ez. Mivel a nyitány megelőlegezi a későbbi izgalmakat, utána már könnyebb szívvel nézzük Lili családi eseményeit és az apjával dúló konfliktusát, ami ahhoz vezet, hogy kutyája, Hagen az utcára kerül, ahol egymás után lesz az új gazdája egy hajléktalan, egy illegális kutyaviadalokban utazó török gyrosos (maga Mundruczó játssza meggyőző akcentussal) és egy kutyaedző, aki pont az ilyen véres küzdelmekre vadítja el az ebeket.
Középen meglepi
A film leginkább azoknak fog tetszeni, akik szeretik azokat a mozikat, amik hirtelen a film közepén egyszerűen műfajt váltanak. Ilyen volt annak idején az Alkonyattól pirkadatig, ami menekülős gengszter–road movieból változott minden átmenet nélkül vámpíros-kaszabolós akció-horrorrá. Itt a Lili kamaszodásáról szóló családi dráma – amivel párhuzamosan nézhetjük meg Hagen elállatiasodását is – egyszerűen kutyás inváziós horrorban folytatódik, ahol a több száz eb emberi torkokat átharapva áll bosszút az őket ért sérelmekért. A Fehér isten az állatos-gyerekes mivolta ellenére nem családi film, sőt kifejezetten véres darab.
A film igazi sztárjai: a kutyák
Bár a filmben olyan kiváló magyar színészek vonulnak fel, mint Nagy Ervin, Zsótér Sándor vagy Thuróczy Szabolcs, a Fehér isten igazi sztárjai mégsem ők, hanem a kutyák. Ha ez egy hollywoodi film lenne, biztosan rengeteg jelenetben számítógépes animációval készült ebekkel helyettesítették volna az igaziakat, itt azonban mindent maguk a kutyák hajtottak végre. A Hagent játszó kutya-ikerpár egyenesen mesteri átváltozáson megy keresztül a cselekmény során. Ha azt mondom, hogy igazi színészi munka, amit láthatunk tőlük, azzal nem a magyar színészkollégáik teljesítményét akarom szidni, hanem a trénerek munkáját szeretném dicsérni. Olyan dolgokat értek itt el az állatokkal, amit nemhogy magyar filmben, de semmilyen filmben sem láthattunk még korábban, és ez az igazán nagy szó.