Távozz tőlem, Sátán!
A hét Eric Baná–s mozibemutatóját azzal a szöveggel reklámozzák, hogy olyan, mintha Az ördögűző találkozna benne a Hetedikkel, ráadásul van benne bilincseket és kényszerzubbonyt széttépő, kihalt nyelveken hablatyoló megszállott ember dögivel, és erről nem éppen az ugrik be nekem, hogy ilyesmi a valóságban is előfordulhatna. Pedig dehogynem. A film Ralph Sarchie, a New York-i rendőrből lett főállású démonvadász könyvén alapul, aki negyed századon át üldözte a bűnt a Nagy Alma utcáin, majd az egyik ügye után pályát váltott, és egy pap segítségével a paranormális esetekre specializálódott. Emberünk tanítómestere volt a hírhedt Lorraine házaspár is, akiket a Démonok között című nagyon para filmből ismerhetünk.
Az 50 első randi
Drew Barrymore képtelen új emlékeket eltárolni, pedig Adam Sandler nagyon szeretné őt meghódítani, csakhogy a nő memóriája minden ébredéskor törli az előző nap eseményeit. Mondjuk a helyében én is törölném, ha Adam Sandlerrel kellett volna randiznom, de nem ez a lényeg. Michelle Philpots egy motorbalesetnek és több autóbalesetnek köszönhetően olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy a rövid távú memóriája teljesen tönkrement. Azóta számára minden ébredéskor 1994-et írunk, és a férjének meg kell mutatnia neki minden reggel az esküvői fényképalbumukat, hogy elhiggye, ők ketten tényleg házasok. A fickó mázlija, hogy Sandlerrel ellentétben ő már a memóriavesztés előtt is randizott Michelle-lel, így a nő legalább nem mindig egy vadidegen mellett ébred.
Megszólít az éjszaka
Rejtélyes molyemberek kísértenek, miközben összeomlik egy város hídja, és egy csomóan meghalnak, ráadásul Richard Gere is a környéken bóklászik. Az egész inkább tűnik egy X-Akták-különkiadásnak, mint igaz történetnek, pedig a sztori alapja nagyon is valós. Point Pleasant városában a Silver Bridge 1967 decemberében omlott össze, amikor a csúcsforgalomban rengetegen haladtak át rajta, s közel ötven ember halálát okozta. Persze a balesetet a régi, elavult hídszerkezet és az emberi gondatlanság okozta, de tény, hogy a tragédiát megelőzően többen is jelezték a környéken, hogy misztikus, molyemberekre hasonlító idegeneket láttak, akik figyelmeztették őket, hogy baj lesz.
Delta Kommandó
Igen, jól olvastad. Egy Chuck Norris-akciófilm, ami igaz történet alapján készült. Ráadásul – legalábbis a film első felében – meglepően hűen követi a valós eseményeket. 1985-ben a terroristák valóban elfoglaltak egy Athén–Róma-járatot, tényleg agyonvertek és lelőttek a gépen egy amerikai haditengerészeti búvárt, és az is megtörtént, hogy az egyik német légiutas-kísérővel össze akarták szedetni az utasok útleveleit, hogy beazonosítsák, melyikük zsidó származású. És azért pont a német stewardesszel, mert azt gondolták, hogy a németek úgyis mind nácik. Ezek mind benne vannak a filmben, és ez történt azon a gépen három évtizeddel ezelőtt. Aztán jött Chuck Norris és rendet rakott köztük. Na nem a valóságban, hanem a filmben. A valóságban végül elengedték a túszaikat és elmenekültek. Ez nem túl akciófilmbe illő befejezés.
Egy becsületbeli ügy
Egy kiskatonát megrendszabályoznak a társai, mert nem megy neki annyira a katonáskodás, ő meg pechjére ebbe belehal. A hadbíróságon kiderül, hogy parancsra tették, a zöldfülű Tom Cruise pedig jól megszívatja a túl nagy arcú Jack Nicholsont. Szép, kerek amerikai történet, ahol a jó elnyeri jutalmát, a rossz meg a büntetését. Bár anno nem verték nagy dobra, igaz történet alapján készült. A forgatókönyvíró Aaron Sorkin (Az elnök emberei) a sztorit a nővérétől hallotta, aki katonai jogászként dolgozott az amerikai haditengerészetnél. Persze Sorkin minden nevet megváltoztatott, sőt az eseményekbe is jócskán belenyúlt – az egyik tettes katona például börtön helyett pusztán megrovást kapott, és később leszerelték.
A David Cox nevű figura aztán boldogan élte a civilek hétköznapi életét, amikor a film bemutatójakor hirtelen magára ismert a vásznon, és azon nyomban beperelte a produkciót, hogy az engedélye nélkül készítettek róla filmet. Tette ezt annak ellenére, hogy a filmesek sosem állították, hogy a mozijuk igaz történet alapján készült. Sokat szerepelt az amerikai médiában, és dühös interjúkat adott. Aztán 1994 januárjában szőrén-szálán eltűnt otthonról, és három hónappal később agyonlőve találták meg egy erdőben. Para.