Egy belvárosi kávéházban üldögélünk. Malek Miklósnak a helyszín mindegy, a lényeg az, hogy délelőtt 11 óra előtt ne kelljen sehová mennie.
Nem szeret korán kelni?
Mostanában már nem. Semmi nem szorít, és már nem rohanok. Ha muszáj, mert megy a repülő, vagy időben kell érkeznem egy stúdióba, akkor persze bármilyen korán felkelek. Nemrég egy rádióinterjúra kellett mennem reggeli időpontban. Gond nélkül megoldottam. (Nevet.)
Ezek szerint ugyanúgy telnek ma is a hétköznapjai, mint egykor, a “hőskorban”? Dolgozik, interjúkra jár, és éli a sztárok életét?
Ma is a zene tölti ki a napjaim nagy részét, de már más, letisztult a kép. Szinte csak komolyzenével, nagyzenekarral foglalkozom, folyamatosan komponálok. Hangszerelést és fellépést már csak ritkán vállalok, de persze van kivétel. Lányommal, Andreával egyszer-egyszer fellépek, közösen előadjuk a dalaimat, mesélek a keletkezésükről, a régi kollégáimról, a rádióról, tv-ről, fellépésekről. Visszaidézzük a régi hangulatot, és jó érzés, hogy a közönség a mai napig imádja hallgatni ezeket a dalokat, a muzsikusok pedig szintén szeretik eljátszani.
Ön abban a szerencsés helyzetben volt, hogy évtizedekig dolgozhatott együtt szinte mindenkivel, aki a “nagy generációhoz” tartozott a zenei, színházi, tv-s, rádiós szakmában. Kivel volt a leginkább egy hullámhosszon?
Azt gondolom, hogy valóban különleges korban nőttünk fel a pályatársaimmal, abban az értelemben, hogy együtt csiszolódtunk az előadókkal, a zene változásával. Így szinte összenőttünk érzésekben, gondolkodásban. Hofi Géza egészen kivételes volt számomra. Ő a hátára tudott venni egy egész színházat vagy stúdiót, olyan erő áradt belőle. Sose láttam hasonlót. A közös dalaink a mai napig élnek.
A munkáját ma is ugyanolyan lelkesedéssel, átéléssel végzi, mint évtizedekkel ezelőtt, bármikor beszélünk telefonon vagy találkozunk, jókedve van. Honnan meríti az energiáját? Felmerült önben esetleg bármikor is, hogy elege van a zenéből, ebből a szakmából, és valami másba kezd?
Hogy elegem van? Soha! Most meg pláne nem. Most, amikor jobban belelátok az egészbe, mint bármikor? El sem tudom képzelni, hogy abbahagyjam, ahogyan azt sem, hogy egyszer nem szól bennem a zene. Én nem tudom kizárni akarattal sem, ő szólít engem folyamatosan, és ez így van jól.
Ha éppen nem dolgozik, mit csinál? Van olyan pillanat egyáltalán, amikor nem dolgozik?
Nem sok, de azért igyekszem karbantartani magam, ezért szabadidőmben sokat úszom és teniszezem. Érdekel a fotózás is, de a hobbim nagy része is inkább a zene. Kíváncsi vagyok mások munkájára, ezért elmegyek, meghallgatom a darabjaikat, koncertekre, előadásokra járok, és fejlesztem magam: lépést tartok a komputer kínálta zenei eszközökkel, lehetőségekkel is.
Ma már inkább az ifjabb Malek Miklósról hallani naponta a tv-kben, rádiókban, ő is folyamatosan pörög. A lánya már jó ideje külföldön él, az unokáival együtt. Nem lehet egyszerű összehozni egy családi programot. Gyakran találkoznak?
Andi elérhető távolságban él, szinte nem is érzem, hogy nincs itthon, olyan sokat találkozunk. Vele is és a fiammal is folyamatosan dolgozunk együtt, az otthoni stúdiónkat is együtt építettük, és együtt tanultuk ki a digitális technikát. Mindenki rohan, de a szeretet összetartja a családot. Felnőtt unokáim vannak már, de ők is ragaszkodnak a hagyományos ünnepekhez. Karácsonykor például tízen ülünk az asztalnál, és három nyelven énekeljük az ünnepi dalokat. Persze váltott zongoristákkal, mert ha jó számolom, szinte mindenki tud zongorázni. (Nevet.)
Egyik munkája a másikat éri. Most éppen egy próbára igyekszik, ahol Könnyű? Komoly! címmel készül a legújabb produkciója. Akkor most könnyű vagy komoly ez a munka?
Ez az előadás egy páratlan találkozás lesz. A cím abszolút jelzésértékű, hiszen ezen az előadáson mind a könnyűzene, mind a komolyzene terítékre kerül. De nem ám egymás mellett, hanem szervesen együtt, ahogyan mindkét műfaj szervesen tartozik hozzám is. Ezen az esten, november 2-án, a Budapest Music Centerben a két műfaj között leomlanak a határok. Az elhangzó darabok szerzőjeként és zongoristaként lépek színpadra, vezénylem karmesterként a Magyar Kamarazenekart, amely a koncert egyedi hangzásvilágát adja, és nem fenyegetésképpen mondom, de még kicsit mesélek is majd a zenémről. (Nevet.) Az esten ott lesz velem Bánfalvi Béla Liszt-díjas hegedűművész, aki évtizedek óta a komolyzenei szakma éllovasa, és fellép Szepesi János klarinétművész, valamint Lakatos György Liszt-díjas fagottművész is, aki már eddig is feszegette a zenei műfajok határait. Ez a különleges csapat egy olyan egyedi hangzásvilágot hoz létre, amelyben nincsenek korlátai az egyes zenei műfajoknak. Megmutatjuk, hogy a különböző zenei ízlések, a másképp gondolkodás nem elválasztanak egymástól, hanem éppen hogy összekovácsolnak, és valami újat, valami különlegeset képesek létrehozni. Igazi örömzenélés lesz, garantáltan jól fogja magát érezni mindenki, aki eljön, attól függetlenül, hogy mely zenei műfajok kedvelőinek táborába tartozik.
