A sorozat alapszituációjával talán még az is tisztában van, aki csak felszínesen ismeri az epizódokat: Carrie Bradshaw és három barátnője, Miranda, Samantha és Charlotte komoly és komolytalan viszonyok hosszas sorozatán keresztül próbálnak működő párkapcsolatra lelni. Tapasztalataikat megosztják egymással, Carrie pedig mindezt megírja az egyik New York-i lapban futó rovatában.
Bár mind a könyv, mind a sorozat az egyedülálló nő küzdelmeit, párkapcsolat-kialakítási nehézségeit teszi a középpontba, a könyv inkább csak megihlette a sorozat készítőit. A könyvbeli Carrie ugyanis cinikusabb, meglátásai élesebbek, sziporkázóbbak, és Bushnell eredeti New Yorkja sokkal valódibbnak és nyomasztóbbnak érződik, ahol Carrie egész héten hot dogot eszik és kölcsönkért matracon alszik, és a férfiak és nők betegesen tartanak a kötődés minden formájától.
A szexmániás, az idealista, a cinikus és az álmodozó
Az egyik jelentős eltérés a könyv és a sorozat között, hogy a készítők kiemeltek három, csak vázlatosan felskiccelt karaktert Bushnell könyvéből, és részletekkel gazdagítva, kiszínezve őket, megalkották Carrie három legjobb barátnőjét, akik együtt a sorozat négy alappillérét adják.
Ott van például Samantha, aki – Carrie jellemzése szerint – egy női testbe zárt férfiego, és aki valóban férfi módjára falja a szexuális kalandokat. Végül egy betegség lesz az, ami lelassítja és sokat puhít a karakterén. Charlotte puha, nőies bája és simulékonysága éppen ennek a szöges ellenkezője. Míg ő az ideális és tökéletes életet keresi, egy válás, egy újraházasodás és nehézségek után érkező teherbe esés tanítja meg neki, hogy a boldogság nem feltétlenül a szemet gyönyörködtető, de üres csomagolásban rejlik. Miranda talán mindenki titkos kedvence, kemény, szívós és cinikus ügyvédnő, aki számára nem is kérdés, hogy a karrier az első, sőt olyan mértékben utasítja el a férfi támogatását és egy kapcsolat lehetőségét, hogy még azt is alig veszi észre, amikor a tökéletes pasi, a gyerek és a boldogság egyszerűen az ölébe hullik.
A középpontban pedig ott áll Carrie, a divat- és románcfüggőség emblematikus figurája, az örök álmodozó, aki gyakran kislányos, már-már naiv lelkesedéssel szemléli a világot, és szakadatlanul várja a nagy Ő-t, még akkor is, amikor már régen megtalálta.
Működő párkapcsolat: mítosz vagy valóság?
A sorozat központi szála a Carrie és Mr. Big között fennálló, kínzó, “se vele, se nélküle” kapcsolat, ami sokban eltér a könyvbeli változattól, de mégis a legerősebb eleme a sorozatnak.
Mr. Big egy karizmatikus, negyvenes évei elején járó, titokzatos bankár, aki a nő elköteleződés iránti igényének leghalványabb jelére is azonnal hátrálni kezd. A vélt vagy valós elutasítás végtelen számú árnyalatát képes felvillantani; nem akarja a lánynál tölteni az éjszakát, nem ad kulcsot a lakásához, másokkal is randizik, majd amikor működni kezd és komolyra fordulna a kapcsolat, bejelenti, hogy Párizsba költözik. Ennek ellenére, vagy talán pontosan ezért, mindennél ellenállhatatlanabb. Mellette megélhető a legintenzívebb boldogság, de ezzel együtt jár a kínzó bizonytalanság és a sorozatos csalódás is.
“A boldogan éltek, míg meg nem haltak” csak egy mítosz? – teszi fel a kérdést egyik cikkében Carrie. A sorozat ezen központi szála erre úgy kérdez rá: miért pont az az igazi, aki mintha nem lenne teljesen elérhető?
A választ a második évad fenomenálisan megírt záróepizódja adja meg. Carrie barátnőivel Big eljegyzési partijával egy időben rádöbben, hogy ő legalább olyan komplikált és megzabolázhatatlan, mint Big, sőt talán még túl is tesz rajta. Ezt meg is erősítik a következő komoly kapcsolatban zajló harcok. Aidan tökéletes, melegszívű és megbízható. Kulcsot kér a lány lakásához, bemutatná a szüleinek, stabilitást, összeköltözést, esküvőt szeretne. Carrie viszont menekülni kezd. Idegesíti a ragaszkodás, elérhetetlenséget, bonyodalmat és kiszámíthatatlanságot akar, meg persze több teret és szabadságot. Az eljegyzési gyűrű látványától elhányja magát, az esküvői ruhától kiütéseket kap, egyszóval: éppen úgy viselkedik, mint Big.
A hiányzó apa
Hogy mi húzódik meg Carrie párkapcsolati vergődése mögött, arra akkor derül fény, amikor a lány együtt ebédel a Vogue, egyik apja korabeli szerkesztőjével. A férfi mondja ki a sorozat talán legfontosabb, minden kérdésre válaszként szolgáló mondatát: “Apád kisétált az életedből, amikor kicsi voltál, és most azzal töltöd a napjaidat, hogy kérdéseket teszel fel férfiakról.”
Erre a gondolatra a kilencedik hónapban járó Miranda megszokott cinizmussal reagál: “Ugyan már, apám minden este pontban hétkor belépett az ajtón, de nekem sincs semmi fogalmam a férfiakról.”
A négy barátnő kapcsolati küzdelmei szépen kirajzolják és megmagyarázzák azt a problémát, amire a fenti mondatok rámutatnak: az apa fizikai és/vagy pszichológiai hiányára. A Mr. Biget övező rejtély, kiszámíthatatlanság, folyamatos eltűnés, majd felbukkanás, az, ahogyan következetesen Kölyöknek szólítja Carrie-t, a nagyjából tíz év korkülönbség mind jól illusztrálja, hogy a nő túlzott mértékben keresi Bigben a titokzatos okok miatt eltűnt apát, és csak kisebb mértékben a vele egy szinten álló társat.
A konfliktus megoldását az idő és a fejlődés hozhatná el, az, hogy Carrie kinő a hisztis kislány szerepéből és elkezdi a férfit annak látni, aki. Ám a sorozatban fájdalmasan kevés, vagy nincs jelen sem az önismeret, sem a férfiperspektíva. A Mr. Biget alakító Chris Noth egészen zseniális módon hozza az egyébként magányos férfikaraktert, aki sztoikus arckifejezésekkel, sokatmondó hallgatásokkal, esetenként egy-egy kitöréssel fogadja Carrie vég nélküli hisztisorozatát.
Viták és ellentmondásosság
Vitathatatlan sikere ellenére a sorozat legalább annyi ellenséget szerzett, mint rajongót. Carrie sok, főleg az új női szerepekkel kapcsolatos kérdése nagyon jó, ezek a Szex és New York kulcsmomentumai:
- Tényleg akarjuk a házasságot, a gyerekeket, vagy csak programozva vagyunk?
- A nők tényleg feladják a szerelmet a hatalomért?
- A modern férfi tényleg nem érzi fenyegetve magát a nő hatalmától, vagy csak megjátssza magát?
- Ha benne vagy egy párkapcsolatban, akkor a szinglirészedet félre kell tenned?
Viszont sokan kritizálják a sorozatban megjelenő nők karakterét: egocentrikusak, hisztisek, kislányosak, karriervágyók, és az önmegvalósítást választják a feleségszerep és az anyaság helyett. Carrie például pulóverek tárolására használja a sütőjét, Samantha gúnyolódik azokon, akik gyereket vállalnak.
Talán éppen ez az a pont, ahol a sorozat készítői szem elől tévesztik a lényeget. A nőben a lehetőségek végtelen potenciálja rejlik – ezt pedig a harmincas évei vége felé is affektáló, viszonyok hosszas sorozatába bonyolódó Carrie vagy Samantha karaktere például nem feltétlenül tudja jól illusztrálni. Igazi varázslat Charlotte, de főleg Miranda sztorijában zajlik, ahol a modern nő sikeresen beilleszti a karrierépítés és az önállóság mellé a hagyományos női értékeket, és a szingliévek küzdelmei után felépítenek egy családot.
Mindent egybevéve a Szex és New York intézmény, amelynek Manolo Blahnik-cipőkkel, koktélokkal, védjegyszerű beszólásokkal és szójátékokkal teli világát nehéz lenne nem szeretni. Az pedig, ahogyan a negyedik évadban a divatbemutatós jelenettel a sorozat az önelfogadást népszerűsíti, szinte minden hibát feledtetni tud. Carrie elindul a kifutón lenyűgöző szerelésében, majd egy hatalmasat esik. Aztán feláll, sétál tovább, és belemosolyog a kamerákba. Mi pedig jobban szeretjük érte, mint valaha.