Aláfestésképp indulhat a zene:
1883-ban így nézett ki a Népszínház utca és a Rákóczi út találkozása, ahol a később nemzetivé átnevezett Népszínház szinte új épülete állt. (Fotó: Fortepan/Klösz György felvétele)
Itt a híres óra a József körút és Rákóczi út sarkán 1935-ben. Ez régen ugyanazt a szerepet töltötte be, mint most az óra a Nyugatinál, vagy a Moszkva tér órája, amit a mostani átépítésnél vittek el, és múzeumban fogják kiállítani. “Hosszú nemzedékek óta hagyományos találkozóhelye a pesti szerelmeseknek. A forgalmas útvonalak kereszteződésében álló randevúórát versek, dalok, rajzok és tréfák tették halhatatlanná” – írta róla egy útikönyv. (Fotó: Fortepan/Jurányi Attila)
A mai adventi vásárok és nőnapi virágtengerek előtt 1935-ben matyó kézimunkaárusok tartottak kirakodóvásárt a színház épületénél a Blahán, a színház előtti téren. (Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff)
A zöld nadrágos lovag előadása 1942-ben a Nemzetiben, középen piros nadrágban Uray Tivadar. (Fotó: Fortepan/id. Konok Tamás)
Így nézett ki 1951-ben a forgalom a színház előtt, amiben a háború nem tett kárt. (Fotó: Fortepan/iMRE)
Az Erzsébet körút, amit akkor Lenin körútnak hívtak. (Fotó: Fortepan/iMRE)
Az épület mások oldala a Corvin áruház felől. (Fotó: Fortepan)
1954-ben sem volt kisebb a tömeg a 6-os villamoson. Sőt. (Fotó: Fortepan)
1953-ban játszották A harag napja című propagandaművet, amiből film is készült Várkonyi Zoltán rendezésében, és Rákosi Mátyás a cseh imperialisták támadásával szemben védi benne Salgótarjánt a felfegyverzett munkások élén. (Fotó: Fortepan/MZSL, Ofner Károly)
Újra felbukkan egy képen a híres óra, a háttérben egy vörös csillag. (Fotó: Fortepan/iMRe)
Az 56-os forradalom nyomot hagyott a Nemzeti Színházon is. (Fotó: Fortepan/Nagy József)
1956 (Fotó: Fortepan/Nagy József)
A Sztálin-szobrot darabolják a Nemzeti előtt. (Fotó: Fortepan/Nagy József)
57-ben még szépen felújították, és miközben még sok minden nem működött a városban, az újság külön hírben számolt be arról, hogy újra működik a téren a szerelmesek órája. (Fotó: Fortepan)
Akkor ilyen lett belül. (Fotó: Fortepan)
Tatjána Szamojlova szovjet színésznő autogramot oszt a színház előtt 1961-ben. (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)
Légifotó 62-ből. (Fotó: Fortepan)
A park eltűnt, de lett parkoló. (Fotó: Fortepan/ MZSL, Ofner Károly)
Tímár Éva színművésznő pózol a Rákóczin. (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)
Így nézett ki belülről a színház a bontás előtt egy évvel. (Fotó: Fortepan)
Az úrias ruhatár. (Fotó: Fortepan)
65-ben elkezdődött a bontás. “Háromnegyed tizenegy volt, az EMKE-nél álltam – emlékezett vissza Őze Lajos 65 március 15-re. – Hatalmas tömeg állt néma csöndben. Csak a rendőrök hangoskodtak: menjünk arrébb! Senki se mozdult. A díszletraktárral kezdték: hatalmas dördülés, majd porfelhő következett, és a tömeg rendíthetetlen mozdulatlanságban, némán állt tovább. Ha ordítás lett volna, talán oldja a feszültséget. De az a csönd az elviselhetetlenségig fokozódott bennem és másban is.” (Fotó: Fortepan/Pálinkás Zsolt)
A műszaki szakértők szakvéleménye szerint az 1875-ben épült Blaha Lujza téri színházépület mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult volt. A metró építése miatt hat évig nem üzemelhetett volna, és a felújítás költségét 120 millió forintra becsülték, ugyanakkor – adottságai miatt – csak a századforduló technikai színvonalán lehetett volna helyreállítani. (Fotó: Fortepan/Bakó Jenő)
A Politikai Bizottság döntését mérlegelve az Országos Tervhivatal 1964 márciusában javaslatot terjesztett a Gazdasági Bizottság elé a Nemzeti Színház épületének szanálásáról. A javaslat alapján pedig a Gazdasági Bizottság 1964. március 27-én hozott határozatot az épület lebontásáról. (Fotó: Fortepan/Gesztesi Albert)
Épül a metró. Varga Mátyás díszlettervező mesélte később, hogy beszélt egy mérnökkel, aki elmondta neki: négy toronyból állandóan műszerrel figyelték a metró építkezésének hatását, és állította: »úgy megyünk el az épület alatt, hogy a színház meg se fog mozdulni«. “A párizsi opera alatt is hatalmas metróállomás épült, s több mint száz esztendeje zavartalanul áll az épület” – mondta. (Fotó: Fortepan)
(Fotó: Fortepan/Kovács László Péter)
Ez már ismerős. 66-ra ilyen lett az új tér, a színház nélkül. Ekkor a régi óra is eltűnt a térről, de a Népszabadság 7 évvel ezelőtti cikke szerint még az sem kizárt, hogy valamelyik múzeumban porosodik. A kereszteződésbe az átépítés után egy új óra került az aluljáró mellé. Hogy aztán ebből is népszerű randihely vált volna, arról nem olvastunk sehol. (Fotó: Fortepan/Imre)
A színház hűlt helye, mögötte a Nők Lapja szerkesztősége a 60-as évek végén. (Fotó: Fortepan)
Ilyen lett a csillivilli aluljáró. (Fotó: Fortepan)
Egy nő vár valakire az új Blahán 72-ben, de a háttérben már szemet vetett rá egy férfi. (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
A tér felülről 72-ben. (Fotó: Fortepan)
A matyó vásár után 40 évvel eljött a műszálas ruhák kánaánja. (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
A gombák 1978-ban, a bal felső sarokban látszik az óra, amivel a régi randiórát pótolták. Arról nem olvastunk, hogy ez is nagy találkozóhellyé vált volna. (Fotó: Fortepan)
Korabeli reklámok. (Fotó: Fortepan)
1984 – Riportműsor a tervezett új Nemzeti Színházról. Wiesinger István riporter, Gobbi Hilda színművésznő és dr. Drecin józsef művelődésügyi államtitkár. (Fotó: Fortepan)
Forrás: Fortepan, Népszabadság, MTI