A teknőcök azért is furcsák, mert mesékben egészen aranyosak meg bölcsek, és távolról még talán az életben is, viszont néhány centi közelről egy ékszerteknős szemei közé nézni olyan, mint beleszédülni a pokol szájába. Mikor kicsi voltam, apukám vett egy ékszerteknőst, és egy darabig kedvesnek is gondoltam (mármint az állatot), de egyszer láttam párizsit marcangolni a víz alatt, és attól kezdve mindig székre kellett állnom, ha apukám a nappaliban sétáltatta, mert rettegtem tőle, hogy leharapja a lábujjaimat.
Szóval azt azért nem állítom, hogy ez a videó minden gyerekkori traumát kitörölt, de tény, hogy bajtársias, amit az egyik teknőc a másikért tesz, erőnek erejével, minden stratégiai érzékét bevetve. Tényleg kicsit olyanok, mint két részeg haver pénteken a Gozsdu Udvarban!
