A legenda szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Részben ezért kötjük a Márton-napot a libákhoz is. A másik oka pedig, hogy ez az adventi böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért nagy lakomák jellemezték. Nézzük milyen programok, hagyományok kötődnek még a Márton-naphoz.
Márton-napi libaevés és a püspökfalat
Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően a szárnyasból készültek. Kötődik ehhez, egy mondás is: “Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”, fontos volt tehát megalapozni, hogy az emberek egész évben jóllakhassanak. Szokás volt, hogy a liba húsából, mégpedig a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a “püspökfalat” kifejezés.
Márton-napi koccintás az újborral
Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani.
Márton-napi időjóslás
Szokásos Márton-napi program volt az időjóslás is. Ez is a libához kötődik, a mellcsontjából jósoltak, úgy gondolták, ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
Márton-napi ajándékozás
A fizetés alakult át ajándékozássá, ugyanis a 14. századi krónika szerint Márton-nap határnap, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették vagy ajándékozássá alakultak át.
Márton-napi felvonulás
Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
