Leonardo da Vinci jegyzetfüzete tele volt elképesztő találmányok vázlataival, közülük azonban több sosem valósult meg. Sokféle tengeralattjáró, repülő eszköz koncepcióját is felvázolta. Az egyik találmányát, a “viola organista” (hegedű orgona) névre keresztelte.
Ötszáz évvel a feltalálása után Slawomir Zubrzycki lengyel zongoraművész, hangszergyártó azonban megépítette Da Vinci viola organistáját, amelynek billentyűi teljesen olyanok, mint a zongoráé, megszólaltatva viszont olyan hangot adnak, mint a cselló húrjai. A viola organista valójában három hangszer sajátosságait egyesíti: a csembalóét, az orgonáét és a viola da gambáét (térdhegedű).
| Forrás: zubrzycki.art.pl |
Negyvenöt fokban nyitott fedele alatt a hangszer belsejében 61 acélhúr van egy kerekekből és fogaskerekekből álló rendszerrel. Minden egyes húr egy-egy fekete, illetve világos faszínű billentyűhöz csatlakozik. A zongorától eltérően azonban a hangszernek nincsenek kalapácsai, hanem négy kerék mozog vonókhoz hasonlóan a húrokon. Lószőrrel vannak beborítva: hagyományosan ebből az anyagból készülnek a vonók is. Egy kerékszerű forgattyú segítségével mozgatja őket a zenész egy pedállal. Amikor a zenész leüt egy billentyűt, az egyik keréknek dörzsöli a húrt. A vonó és a fém találkozásakor igen változatos hangok, a cselló, az orgona, illetve a harmonika hangjára emlékeztető rezgések keletkeznek.
Zubrzycki három évig dolgozott a hangszer megépítésén, 5 ezer munkaórát és átszámítva több mint 2 millió forintot fektetett a vállalkozásába.
Így szól Da Vinci találmánya: