Az éneklő mókusok világjelenség lettek, divatosabbak, mint valaha, és minden filmjük újra meggyőz róla: nem véletlenül. Pedig az alapötlet őrült gondolatnak tűnik: három éneklő mókusgyerek keveredik önhibájából mindig valami nagy bajba, melyből saját maguk ki is evickélnek. És közben nemcsak romba döntenek ezt-azt, hanem énekelnek is. Méghozzá a legmenőbb, toplistás popslágereket… mókushangon.
Alvin, Simon és Theodore (a botrányhős, az okos és a szégyellős) ezúttal megszökik otthonról, és egy tizenéves sráccal együtt, pénz nélkül, de ötletekben gazdagon próbálnak keresztülutazni az Egyesült Államokon, hogy Miamiben megakadályozzák pótapukájuk eljegyzését – mert attól félnek, hogy az új szerelem miatt kiveti majd őket a szívéből. Természetesen kergetik is őket, és ők természetesen út közben verekedésbe, autós, repülős és gyalogos üldözésbe, egy New Orleans-i zenés felvonulásba, sok partiba, nem kevés ököl- és még több szócsatába meg mindenféle váratlan, véletlen és veszedelmes dologba keverednek. És ahogy szokták: ki is vágják magukat belőle.
Ne félj a mókustól! Ezek a kedves, dalos kedvű, gyermeki naivitású állatkák igazi poénözönné fejlesztették a filmjüket, és közben egy pillanatra sem feledkeztek meg róla, hogy elsősorban gyerekközönségnek dolgoznak. Vagyis nem csinálnak semmi korhatárosat, de mindent elkövetnek azért, hogy a nézőiknek ne is kelljen figyelniük a korhatárokra: minden generáció egyformán élvezni fogja az Alvin és a mókusok – A mókás menetet. Nevetni fog, mintha csiklandoznák, és a moziból kifelé jövet biztosan dudorászik is majd: Bruno Marstól a Twisted Sisteren át Billy Idolig van bőven alapanyag hozzá a filmben.
