Ha ránk tör az álom, nincs mese, egy idő után áldoznunk kell az alvás oltárán. Így vagy, úgy eluralkodik rajtunk a fáradtság és kéretlenül is átveszi a hatlmat a testünk felett. Biztosan mindannyian voltunk már úgy, hogy annyira szerettünk volna aludni, hgy észre sem vettük, amikor másodpercekre már elszenderedtünk. Mindez nem gond akkor, ha van lehetőségünk a pihenésre.
De vajon mi van akkor, ha épp az a cél, hogy eddzük magunkat, az önuralmunkat? Az történik, ami azzal a kis szerzetessel, akit a videón is látunk. Az álmos fiúcska harca az álommal önmagáért beszél: