Mégy az utcán, fejedben a napi örömök, gondok, kérdések és válaszok kavarognak. Lépkedsz a megszokott járdákon, ismered már a repedéseket, a pocsolyákat is. Csak mégy, mihamarabb el akarod érni a célod.
Néha ismerős cipők jönnek szembe, talán épp olyan embereké, akik ugyanúgy bezárkóztak, mint te. Arcokat nem kötsz hozzájuk, hogyan is tennéd, nem szoktál felnézni. Aztán egyszer csak meghallasz valami szokatlant, valami izgalmasat. Utcazenészek kezdenek rá, nem is akárhogy. Aztán hirtelen élettel telik meg a tér. Erre képesek ők: