Mi többet akarhatnék? – ma 80 éves Csukás István

Baranyai Enikő | 2016. Április 02.
A nővérem és én is túl vagyunk már a harmincon, de valahányszor a tévében megy a Keménykalap és krumpliorr, üzenetet kapunk édesanyánktól, amiben ez áll: "Csukás István bácsi: Kemény kalap és krumpliorr, a tévében most". Hát így vált a mi életünk részéve a ma 80 éves Csukás István.

Mirr-Murr, a kandúr, Keménykalap és krumpliorr, Süsü, Ágacska, Pom Pom, A Nagy Ho-ho-ho-horgász, A legkisebb Ugrifüles… csak a töredéke azoknak a meséknek, amiket Csukás Istvánnak köszönhetünk. Amikor egy interjúban Szegő András azt kérdezte tőle, hogy nem bánja-e, míg Shakespeare után olyan klasszikus figurák maradtak, mint Hamlet, Rómeó, III. Richárd… addig az ő nevét a mesehősök őrzik. “Én nagyon büszke vagyok rájuk. Nem akarok álszerénykedni, igenis vállalom, hogy hál’ isten, jól sikerültek. Évtizedek óta élnek-halnak értük, szeretik őket a gyerekek. Több generáció számára jelentenek valamit. Mi többet akarhatnék?” – válaszolta Csukás.

“Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod! Erre ti mit csináltok? Naptárakat rajzoltok és ébresztőórákat szerkesztetek, gyűjtitek, méritek és zsugorgatjátok, ami elfogyhatatlan.”

Csukás azt mondja, hogy igazi, kiapadhatatlan kincsesbányája  a saját gyerekkora, az emlékei, a képzelete, a vágyai, az ábrándjai és a tapasztalatai. “Hiszen akkor még valamennyien zsenik voltunk, valóban géniuszként vágtunk neki a világnak. Hittük, hogy bármik lehetünk, bármi történhet velünk, bármit megvalósíthatunk, nem vált szét a világ úgymond realitásra és illúziókra, a kettő együtt élt bennünk. Nem volt még bekasztlizva számunkra a világ, nem tanultuk meg a mórest, nem csupán olyasfajta szempontoknak akartunk megfelelni, hogy betagozódjunk, hogy megbízható, derék honpolgárok váljanak belőlünk. Evidensek voltak olyan fogalmak, mint a születés, halál, képzelet, tárgyi valóság, hit, tudás, értette egymást ember, állat, növény. Mesélni annyit jelentett, mint birtokba venni a világot, megragadni valamit abból a csodából, ami körülvesz bennünket, ami az életünk valójában.”

Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő és se férfi,
Senki, senki itt a világon,
Mi is az én titkos nagy álmom.

 

Csukás István az újdonságokat is szívesen látja a könyvespolcokon. A Harry Potter több kötetét is elolvasta, azt mondja, J. K. Rowling jól eltalálta a történetét. “A gyerekeknek szükségük van a csodákra, mivel legtöbbjük egészségesen magányos és visszahúzódó, miközben egy egészen más szemszögből, alulról szemlélik a világot, hiszen kicsik: alig egy méter magasak. Onnan lentről pedig néha ijesztő a világ. Amikor a Keménykalap és krumpliorrt forgattuk, az operatőr leguggolt a kamerával, és megmutatta, hogy mennyire más alulról a perspektíva. A Keménykalapért egyébként megkaptuk az Emmy-díjat Los Angelesben, ez óriási dolog volt, hiszen a vasfüggöny mögül nyert egy film.”

“A mese a legszebb, a mai napig egy olyan műfaj, amely teljes egészében képes ábrázolni a világot. Gondoljunk csak bele: benne van a születés, a halál, a csodák, és ha akarom, a túlvilág is. Eredetileg felnőttműfaj volt, de leszállt a gyerekekhez. Egy gyerek mindent meg akar ismerni, és mindent befogad. Amint iskolába megy, szelektálni kezd” – mondta Csukás korábban, aki szerint Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényéhez fogható azóta sem született. Az mondja nem szabad ebben a műfajban félni az érzelmek elszabadulásától. A halálról lehet beszélni a gyerekekkel, és “nem kell selyempapírba csomagolni – csak olyan szinten kell tudni írni róla, mint Molnár Ferenc”.

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, (…) s a boldogot csak játszani lehet, és az élethez ennyi is elég, az üdvözült angyali boldogságot nem ismerik, csak a hülyék.

Exit mobile version