“Háromévesen álltam először a színpadon. Akkor még nem tudtam semmit, csak örültem a szép ruhácskámnak. Csokoládéval csalogattak a színpad egyik oldaláról a másikra. Utána aztán ötévesen játszottam édesapámmal egy operettben. Arra már nem emlékszem, hogy mi volt a darab, csak arra, hogy be kellett mennem egy fűszerüzletbe és azt mondanom: Kérek ide sót, kérek ide paprikát!” – emlékezett vissza egy interjúban a karrierje kezdetére Komlós Juci, aki 1919-ben, Szabadkán született. Komlós Vilmos és Pintér Irma színművészek gyermeke volt, testvére, Komlós András szintén színész volt, férje Földessy Géza színész, színházi rendező és színigazgató, lánya Földessy Margit színművésznő. “Apámék gyors- és gépírónak szerettek volna látni. Versenyt is nyertem, de ott is hagytam.”
Persze ma már sokszor “csak” a Szomszédok Lenke nénijeként emlegetjük, de több évtizedes pályája alatt megannyi szerepben láthattuk. Komlósi Juci volt A néma levente Ziliája, a Hamlet Ophéliája, a Koldusopera Pollyja, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije és a Kaméliás hölgy Margitja is. “A világirodalom legszebb szerepeit játszhattam el, de a vágyam Szent Johanna van. Sajnos soha nem jutottam hozzá, és borzasztóan szenvedtem emiatt. Az akkori Néphadsereg Színház bemutatta, és két csodálatos színésznő (Bulla Elma és Ruttkai Éva) kapta meg a szerepet. Ez a vágy megmaradt nekem egy életre. De sokszor eljátszottam otthon.”
Pályatársai úgy beszéltek róla, hogy Komlós Juci játéka mindig könnyed és természetes volt. “Karrierem során olyan rendezőkkel dolgoztam együtt, akik belátták, ha nekem volt igazam. Ez olyan jóleső érzés volt… És olyan rendezőkkel is találkoztam, akiktől nagyon sokat kaptam.”
Komlós Jucit egy ország szerette meg a Szomszédok című sorozat Lenke nénijeként, a Gazdagréti lakótelepen forgatott teleregény 1987-től kezdve több mint tíz éven át futott.
“Mindig is gyermeklelkű voltam, nem voltam hajlandó felnőni. Persze az életemnek sok olyan része volt, amikor komolynak kellett lennem. És voltak borzasztó szituációk az életemben, amikor azt hittem megőrülök. Ez a háború elején volt, amikor nemcsak szirénáztak, hanem félreverték a harangokat is támadásnál. Édesanyámmal a szálloda második emeletén laktunk Nyíregyházán. Ő fekvőbeteg volt, és elhatározta, hogy nem kel fel az ágyból, hanem ha bombatámadás éri, akkor ott érje őt, feláldozza magát a gyermekeiért. Könyörögtem neki, hogy anyám, hát itt vagyok, menjünk le az óvóhelyre. A végén hisztériás rohamot kaptam én is, de kirángattam az ágyból és lecipeltem. Amikor már biztonságba kerültünk, arra gondoltam, hogyha hasonló helyzetbe kerülök színpadon, vajon meg tudom-e ugyanígy csinálni. Akkor megdöbbentem, és azt mondtam: azt hiszem, én megőrültem, orvoshoz kell mennem. Anyám annyit felelt: nem fiam, te nem vagy őrült, te színész vagy.”
- 1957-ben kapott Jászai Mari-díjat
- 1960-ban érdemes művész lett
- 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé
- 2002 márciusában a Nemzet Színésze cím birtokosa lett
forrás: Aranykor