| 50 éves a Táncdalfesztivál – kereken ötven éve rendezték meg az első Táncdalfesztivált. Úgy döntöttünk, hogy 2016-ban nosztalgiázunk kicsit, és minden hónapban megemlékezünk az egykori sikerműsorról. |
A táncdalfesztiválokon ismertté vált énekeseket, énekesnőket, együtteseket bizonyára mindenki álmából felébresztve is sorolná, hiszen a legtöbbjüket azóta is látni, hallani, immáron fél évszázada. Azok viszont, akik megálmodták a csodálatos, fülbemászó dallamokat, vagy megírták a gyönyörű szövegeket, nem voltak annyira reflektorfényben. Nézzük, kik voltak ők!
A Táncdalfesztivál első sikerszerzője: Gyulai Gaál János
Zeneszerző, karmester, zongoraművész, hegedűművész volt, és még hosszan sorolhatnánk, mi mindenhez értett. 1924-ben született, és egy kaposvári zeneiskolában kezdte zenetanulmányait.
Akkor még ő maga sem gondolta volna, hogy egyszer az ország egyik legelismertebb művésze lesz. A Zeneakadémia befejeztével a Magyar Állami Hangversenyzenekar hegedűse, majd a Budapesti Operettszínház korrepetitora lett. 35 évesen került a Magyar Rádióhoz, ahol zenei vezető, zenei rendező volt évtizedeken át. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi díjat kapott munkásságáért, többek között Erkel Ferenc-díjjal, Emerton-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
A komolyzene mellett a könnyűzene is nagy szerepet játszott az életében, számos musical, filmzene és színpadi darab zenéjét írta, és persze őt is utolérte a Táncdalfesztivál-láz. Rögtön az első, 1966-os Táncdalfesztiválon elvitte az első helyezést a Nem leszek a játékszered című szerzeményével, amelyet Kovács Kati énekelt. Egy évvel később pedig harmadik helyezést ért el az Ambrus Kyri számára írt Nappalok és éjszakák című dalával.
Aki gyermeki énjének köszönheti a sikert: Bágya András
Aradon született 1911-ben, a kolozsvári zeneakadémián tanult. Eredetileg mérnöknek készült, legalábbis a szülei annak szánták, de édesanyja végül nem engedte el a kiszemelt, németországi iskolába. Bágya álma az volt, hogy zongoraművészként érvényesüljön, de ahogyan később fogalmazott: “Nem az jött ki a kezem alól, amit bent hallottam”. A második világháborúban amerikai fogságba esett, ahol az életét köszönhette a zenének. A katonák ugyanis annyira megszerették őt és a játékát, hogy még magukkal is akarták vinni a tengerentúlra. Szabadulása után Budapestre került, ahol a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának munkatársa lett.
Az Érdemes művész címmel és Emerton-díjjal kitüntetett Bágyának számos filmzenét és operettdalt köszönhetünk, többek között a Csinibaba című dalt, na és persze a Táncdalfesztiválok slágereinek jó részét. Az első versenyen, 1966-ban megosztott első díjat kapott a Más ez a szerelem című szerzeményével, amelyet első felesége, Toldy Mária énekelt. A kezdeti siker után 1969-ben újra az ő dala tarolt a fesztiválon, Késmárky Marika adta elő az Egy fiú a házból című szerzeményét, amelynek fülbemászó dallamát még ma is fütyörésszük. Bágya saját bevallása szerint sikereit annak köszönhette, hogy mindig meg tudta őrizni a benne élő gyermeki énjét, hiszen ez a rejtett vidámság sugárzik a dallamaiból.
A nő, aki tragédiák közepette is imádta az életet és a zenét: Majláth Júlia
Bár a Táncdalfesztiválokon számos hölgy előadó vált országszerte ismertté, a dalok szerzői közül csak egy nő lett igazán sikeres, méghozzá Majláth Júlia. A Mindenki a fedélzetre című rádióoperettjén kívül zeneszerzője volt a Sportol az ország című vígjátéknak is, és az 1960-as évek végétől természetesen a táncdalfesztiválokon elhangzó örökzöld slágereknek is. Az 1967-es versenyen kapásból dupla első díjat nyert. Két dalával is tarolt, a Nem várok holnapig cíművel, amelyet Zalatnay Sarolta tett híressé, és a Rövid az élet című szerzeményével, amelyet Toldy Mária énekelt.
A sikert azonban nem sokáig élvezhette, hiszen alig tíz évvel később, 1976-ban meghalt. Pályáját és életét több tragédia is kísérte, 1940-ben, 19 évesen például bénulás miatt abba kellett hagynia zongoraművészi tanulmányait. Ekkor fordult a zeneszerzés felé, és lett az ország egyik legkiválóbb “slágercsinálója”. Bár az élete másképp alakult, mint eredetileg tervezte, mégis hitvallása volt a dala, amelyet azóta is dúdolunk: “Imádok élni”.
Akitől minden napra jutott egy frappáns szöveg: S. Nagy István
A zeneszerző-dalszövegíró 1934-ben született, és 60 évig volt a magyar könnyűzene meghatározó alakja. Több száz slágert jegyzett, munkásságáért többek között Emerton-díjjal tüntették ki. Szinte nem létezett olyan előadó a magyar táncdal és könnyűzene területén, akinek ne írt volna egy-egy frappáns szöveget, vagy akivel ne dolgozott volna együtt. Aradszky László, Mary Zsuzsi, Máté Péter, Hofi Géza, Cserháti Zsuzsa, Szécsi Pál, Koncz Zsuzsa, Koós János, Korda György, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Zorán és a szerző felesége, Csongrádi Kata énekesnő mind azok között voltak, akik sikerre vitték a dalokat, amelyeket ő megálmodott. Összes slágerét felsorolni is nehéz lenne, az Azért vannak a jó barátok, az Édes évek, az Árva fiú, a Múlnak a gyermekévek, a Gedeon bácsi vagy a Köszönet a boldog évekért mind-mind az ő tollából pattantak ki, és olykor saját maga is adta elő őket.
Természetesen a táncdalfesztiválokról sem hiányozhattak a szerzeményei. 1969-ben és 1971-ben is az első helyezettnek járó díjat zsebelte be, először az Egy fiú a házból című dallal Késmárky Marika előadásában, majd a Zalatnay Saroltának írt Fák, virágok, fénnyel. S. Nagy István dalai, szövegei általában a szerelemről, a barátságról, az emberi érzésekről szólnak, és valóban, a művész még 81 évesen, a halálos ágyán is szerelmesen búcsúzott feleségétől, megköszönve neki mindent, amit érte tett.
A bohém szerző, aki az élet minden percét kihasználta: G. Dénes György
A zeneszerzővel, dalszövegíróval szerencsém volt személyesen is találkozni. Zsüti, ahogyan a kollégái és a barátai hívták, személyiségével is nagy hatást tett rám. Emlékszem, ahogyan már öregúrként megérkezett egy rádióstúdióba, lehuppant a székre, és amíg interjúra várakozott, olyan természetesen vágott bele az anekdotázásba, hogy nem volt nehéz kitalálni, mikor volt a kedvenc időszaka az életében. Mikor máskor is lett volna, mint a slágergyártás évtizedeiben. Bár a találkozásunkkor már mindenféle betegséggel küszködött, a humorát mégsem tudta soha elhagyni. A pozitív életszemlélete és a humora a dalszövegeiből is visszacseng, talán ez volt a sikerének titka.
22 évesen már saját operettdarabbal büszkélkedhetett, a második világháború után pedig sorozatban kerültek ki a keze alól a jobbnál jobb slágerek. Ő írta többek között a Csinibaba, a Járom az utam, a Haccacáré, és a Megáll az idő című dalok frappáns szövegeit. Számos világhírű musicalt is ő fordított magyarra, neki köszönhetjük a Hello Dolly, a Hegedűs a háztetőn, a My Fair Lady és a West Side Story magyar verzióját. A Táncdalfesztiválok sem maradhattak ki az életéből, már az első versenyen, 1966-ban sikerre vitte a Más ez a szerelem című dalt a ma már mindenki által jól ismert szöveggel. Mivel slágerei közül rengeteget Karády Katalin énekelt, így Karády “háziszerzőjének” tartották, sőt az énekesnő adta neki a Zsüti bevenevet is.
Zsüti igazi bohém volt. Imádta a finom ételeket, a jó italokat, az éjszakai mulatozást, a társasági életet, na és persze a családját. Szabadidejében vagy kártyázott, vagy a lovira ment, persze csak akkor, ha éppen nem a gyerekeivel gyártott kosárlabda palánkot a konyhaasztalon a szemeteskukából. Szeretett élni, nem is csoda, hiszen túlélt háborúkat, megjárt munkatábort és koncentrációs tábort. Megtanulta, hogy csak a humor az, ami ennyi borzalmon átsegítheti az embert. Úgy vélte, hogy “minden mű annyit ér, amennyi örömet szerez a közönségnek.” És az ő művei bizony sok örömet szereztek nekünk.
Olvass még a Táncdalfesztiválról!
- Énekesnők, akik a táncdalfesztiválokon dobbantottak életre szólót
- 50 éves a Táncdalfesztivál – a legnépszerűbb győztes dalok