A Fesztiválzenekar TérTáncKoncertjén 500 vidéki fiatal táncol együtt június 3-án a Hősök terén. Ez nem mindennapi esemény. Cserdiben és a környékén, Bükkösdön és Bogádon is lelkesen készülnek a srácok. Rengeteg a dolgod, miért álltál a BFZ ügye mellé?
A jövőnket építjük akkor, amikor az éhes emberek szolgálatába állunk, és teszünk egymásért. A jóság nem egy meseszerű pillanat. Csak az tud adni, akinek van, és ezt a BFZ jól szem előtt tartja.
Fischer Iván karmester “toleranciaünnepnek” hívja a koncertet, ami egy több hónapos felkészülés betetőzése, igazi katarzis. Hozzátesz egy ilyen projekt ahhoz, hogy a gyerekek jobban odafigyeljenek egymásra a hétköznapokban?
Három szokás uralkodik rajtunk, amiből egyet is elég elrontani ahhoz, hogy elvegyük a lehetőséget attól, hogy jók legyünk. Én hittem, én gondoltam, nekem mondták. Nagyon sokszor ebből fakad az ítélkezési jog bátorsága. A zene és a tánc mostantól közös élmény lesz.
Képes ez a közös élmény az emberek közötti különbségek feloldására?
Nem hiszem, hanem tudom, hogy a közös élmény minden pillanata építi az embert. A zene olyan esély köztünk, amivel az elkövetkező 20 évben nagy áttörést érhetnénk el a multikulturalizmus elfogadásban.
Vannak személyes élményeid arról, milyen, amikor a művészet megmozdít egy közösséget?
Máté Péter korszakalkotó művész volt, erre ő megadta a választ: “zene nélkül mit érek én”?
Ez a magánéletedben is igaz rád?
Cigány pasiként furcsa lesz, de ritmusérzékzavarom van, ezért a tánchoz sosem fordulok. Zenét viszont szinte minden szabad pillanatomban hallgatok. A zene, a ritmus képes minden határt leküzdeni, és minden szakadékon átível.
A TérTáncKoncerthez itt tudtok csatlakozni.
A gyerekek felkészülését itt tudjátok támogatni!