A brit Ken Loach Én, Daniel Blake című filmje nyerte el vasárnap az Arany Pálmát a 69. cannes-i filmfesztiválon. A film főhőse egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatérjen dolgozni, miközben a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára.
A Felkavar a szél című filmjével tíz évvel ezelőtt már Arany Pálmát nyert nyolcvanéves rendező 19. alkalommal kapott meghívást a seregszemlére.
A kilenctagú zsűri, amelynek egyik tagja Nemes Jeles László, a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője volt, a Nagydíjat a kanadai Xavier Dolannak a Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjének ítélte. A 27 éves rendező az 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült hatodik filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar-díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux és Gaspard Ulliel.
Nemes Jeles László üdvözölte, hogy az idei nagydíjas alkotást 35 milliméteres filmre forgatták, s annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben több 35-ös filmet válogatnak be a versenybe. Elmondta, hogy mennyire megérintette őt Xavier Dolan ambiciózus filmje. Emlékeztetett arra, hogy a kanadai rendező tavaly abban a zsűriben foglalt helyet, amely a Saul fiának ítélte a Nagydíjat, de hozzátette, hogy nem ez volt az oka, hogy támogatta a kanadai alkotást.
A legjobb rendezés díját megosztva vehette Christian Mungiu a román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szóló Érettségi című drámájáért és a francia Olivier Assayas Personal Shooper című angol nyelven forgatott thrillerért.
A zsűri díját Andrea Arnold brit filmrendezőnő kapta az Egyesült Államokban játszódó American Honey című, marginalizálódott fiatalokról szóló road-movie-jáért, míg a legjobb forgatókönyv díját az Oscar-díjas iráni Aszgar Farhadi The Salesman (Az ügyfél) című letisztult családi drámája érdemelte ki. A film főszerepét alakító Sahab Hosszeini kapta meg a legjobb férfi alakítás díját. A The Salesman főhőse Emad, egy színész, akit a bosszúvágy vezérel, miután feleségét bántalmazták.
Jaclyn Rose kapta a legjobb női alakítás díját Brillante Mendoza Fülöp-szigeteki rendező Ma’Rose című filmjének főszerepéért. A Manila egyik szegénynegyedében játszódó kétórás film egy kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott házaspárról szól, amelynek három kamaszkorú gyermeke különböző módon próbálja megszerezni a korrupt rendőrök által követelt összeget ahhoz, hogy a szülőket elengedjék. A történetet az anya szemszögéből meséli el az alkotás. Ez lett egyébként a legtöbbet vitatott díj, ugyanis Jaclyn Jose alakítását több kritikus is epizódszerepnek tekintette.
Nemtetszéssel fogadták a döntést
A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel fogadták, majd az első Twitter-bejegyzések és cikkek is azonnal vitatták a zsűri választását.
Az idei gyönyörű versenyt elrontotta az elvakult zsűri – írta a Les Cahiers du Cinéma francia filmes folyóirat a Twitteren, míg a másik legjelentősebb francia filmes lap, a Le Positif vezetőkritikusa, Philippe Rouyer csalódott a díjakban, amelyekből szerinte kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására.
A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Tony Erdmann című német versenyfilmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek az Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével.
A berlini Maren Ade, amely meghódította a szíveket, üres kézzel megy haza. Mi marad a cannes-i fesztiválból? – írta honlapján a Süddeutsche Zeitung című német lap.
A zsűri elnöke, George Miller szerint, “amikor ezer ember van egy fesztiválon és véleményt alkot, mindig lesz olyan, aki bírálja a díjazást, ez része a játéknak, a fesztivál kellemes részének”. Hozzátette: megpróbáltak nem figyelni a filmkritikákra, mert maguk akartak dönteni. “Szigorúan és energikusan dolgoztunk, sokkal hosszabban, mint más zsűrik szoktak.”