Az új fejlesztés terahertzes sugárzást használ arra, hogy a kötésen átnézve kisilabizálja a betűket vagyis a könyvet csukott állapotában is olvasni lehet. A különleges kamerát fejlesztő kutatócsoport azért ezt a módszert választotta, mert még a tinta is kedvezően reagál a sugárzásra. Egyes anyagok különböző frekvenciájú rezgéseket bocsátanak ki, amikor a terahertzes sugarakkal találkoznak, és ezek a különbségek pontosan mérhetők. Vagyis mindez röviden: amennyiben terahertzes sugarakat bocsátunk a csukott könyvre, élesen megkülönböztethető egymástól a papír és a tinta a borító felnyitása nélkül is.
A kamerával ráadásul “lapozni” is lehet a könyvet. A könyvek oldalai között ugyanis 20 mikrométer – szemmel természetesen nem látható – vastagságú levegőréteg van, a sugár kibocsátásától eltelt idő pontos mérésével pedig kiszámolható, hogy a hullám mikor, melyik oldalon tart.
A fejlesztés jelen szakaszában a kamera sugarai húsz oldal mélységig képesek lehatolni, de a karaktereket egyelőre csak körülbelül kilenc oldal mélységig tudják pontosan megkülönböztetni egymástól. Ezzel együtt az MIT Media Lab szakemberei úgy érzik, a szerkezet finomításával a jövőben elérhetik, hogy a könyveket egyáltalán ne kelljen kinyitni az olvasásukhoz, ami pedig óriási segítség lehet leginkább a múzeumok, levéltárak számára, kutatni és katalogizálni tudják az ódon iratokat anélkül, hogy meg kéne azokat érinteni, és ezzel kockáztatni, hogy megsérülnek.
Mostantól ki sem kell nyitni a könyvet, ha olvasni szeretnél
(Sonline)