A kilencvenes évek végén a vírusmarketing fogalma még jobbára ismeretlen volt, a PR- és marketing-szakértők még épp csak ismerkedtek az internet által nyújtott lehetőségekkel. Nem csoda, hogy az egyik úttörő ötlet nem is a nagyoktól érkezett, hanem egy apró cég merész kreatív csapatától, akik úgy használták az internetet, mint előttük soha senki, és a receptjüket azóta is sokan másolják kisebb-nagyobb sikerrel. Egy 8 nap alatt felvett amatőrfilmből az ügyes kampánnyal világszintű eseményt kreáltak, és elhitették az emberekkel, hogy valami nagy dologról maradnak le, ha nem állnak be ők is a sorba mozijegyet vásárolni. Hogyan csinálták?
Mi az a Blair Witch Project?Az Ideglelés – Blair Witch Project az 1999-es év nagy moziszenzációja volt. Egy történet három filmfőiskolásról, akik elmentek dokumentumfilmet forgatni az erdőbe a blairi boszorkány legendájáról. Nyomuk veszett, a rendőrség csak az autójukat találta meg egy erdei út szélén, azonban az általuk készített felvételek egy évvel később előkerültek egy erdei kőrakás alól. A felvételekből két filmes, Daniel Myrick és Eduardo Sánchez vágott össze egy másfél órást filmet, melyet aztán mozikba küldtek, és a film elképesztő sikert aratott a valódi horrorra kiéhezett közönség körében. Nem sokkal a premier után derült csak ki, hogy valójában egy jól megkomponált átverés volt az egész, kitalált történettel és színészekkel, sőt még a blairi boszorkány sem létezett soha, de a jó marketing elhitette az emberekkel, hogy igaz történetet láttak. |
Az alkotók már a mozipremier előtt meggazdagodtak
Daniel Myrick és Eduardo Sánchez filmje az 1999-es Sundance Filmfesztivál éjféli vetítései között mutatkozott be, és rögtön lecsapott rá az Artisan nevű kis forgalmazó, és egymillió dollárt (a film költségvetésének negyvenszeresét) fizetett az Ideglelés – Blair Witch Project forgalmazási jogaiért. Myrick és Sanchez már a fesztiválra is azzal a szöveggel érkezett, hogy filmjük minden képkockája igaz, és az ő szerepük csupán annyi volt, hogy a megtalált sokórányi felvételből összerakták a filmet, ami majd a mozikba kerül. Az Artisannak annyira tetszett ez a nagy átverés, hogy úgy döntöttek, beállnak mögé. 25 millió dollárt (a film költségvetésének ezerszeresét) fordítottak a nyárra időzített mozibemutató felvezető gerillakampányára, ami elsősorban a www.blairwitch.com nevű máig létező weboldal – azóta rengetegszer felújították, és most a második rész promózására használják – extra tartalmakkal való feltöltésére, egy kapcsolódó dokumentumfilm elkészítésére és az amerikai egyetemi campusokon való intenzív megjelenésre fordítottak. Kihasználták az internet adta lehetőségeket, egyben azzal is élni tudtak, hogy 1999-ben a világháló még korántsem volt annyira információban gazdag, mint manapság, és az információk hitelességét még nem lehetett egyetlen Google-kereséssel elintézni.
Internettel a nagy internetes bumm előtt
Az alkotók megkérték a három filmfőiskolást játszó fiatal színészt, Heather Donahue-t, Joshua Leonardot és Michael C. Williamst (akik a filmben a saját nevükön szerepelnek), hogy a premier környékén ne nagyon mutatkozzanak nyilvánosan, ne adjanak interjúkat és kerüljék a feltűnést.
Az imdb oldalaikon megjelent az »Eltűnt, valószínűleg meghalt« mondat, ami sokak számára hitelesítette a történetet. Ez annyira jól működött, hogy például Heather Donahue édesanyjának jó néhány ismerőse nyilvánított részvétet.
Myrick és Sanchez komplett mitológiát dolgozott ki az általuk kitalált blairi boszorkány köré, többek között egy férfiról, aki a negyvenes években gyerekeket rabolt el, majd végzett ki a pincéjében, és a meghallgatásán azt mondta, hogy a blairi boszorkány kényszerítette arra, hogy ezt tegye. Cikkeket, könyvkivonatokat és szakértői nyilatkozatokat hamisítottak, és ezeket mind összegyűjtötték a weboldalon, a film előzetesében pedig nagy hangsúlyt fektettek a website kiemelésére, hogy minél többen kattintsanak rá. Ez annyira jól működött, hogy a premierig több mint huszonkétmillió látogatója volt az oldalnak, és mindez messze azelőtt történt, hogy az internet mindenki számára könnyen elérhető lett volna. A hazugságcunami annyira körmönfont volt, hogy még a három főszereplő is elhitte, hogy létezik a blairi boszorkány legendája, és csak a premier után tudták meg, hogy az is kitaláció.
Maximális hatás
Az igazán nagy dobást azonban azzal érték el, hogy a Sci-Fi Channel nevű tévécsatornán főműsoridőben lejátszottak egy dokumentumfilmet a blairi boszorkány hátteréről, melyben kamerák elé álltak az eltűnt srácok hozzátartozói és egyetemi tanárai, valamint rendőrségi szakértők számoltak be a három fiatal kereséséről, és arról, milyen körülmények között találtak rá a felvételekre az eltűnésük után egy évvel. Mindezt hamisított archív felvételekkel spékelték meg, például a már fent említett gyerekgyilkos kamerák előtti vallomásával, vagy történészek szakértői nyilatkozataival.
Ezen interjúk teljes változatait pedig felpakolták a weboldalra, így végül annyi “bizonyítékot” gyártottak az általuk kreált legenda igazolására, hogy a történet életre kelt, és Amerika elhitte, hogy valóban egy rémisztő, misztikus horrorra válthat jegyet, amikor moziba megy. A forgalmazó a film plakátjaival és hirdetéseivel főképp az egyetemi campusokra koncentrált, szándékosan az egyetemista fiatalokat belőve célközönségnek, és bár a weboldal látogatottsági adatai miatt tudták, hogy a film erősen fog nyitni, szándékosan kevés (Amerika-szerte csak 27) moziban kezdték el játszani 1999 júliusán, hogy az emberek a hosszú sorokat és a telt házas vetítéseket látva úgy érezzék, valami fontosról maradnak le, ha nem váltanak mozijegyet. A termek számát hétről hétre emelték, hogy kielégítsük a megnövekedett érdeklődés miatti igényeket, de a sajtó teli volt a hírrel, hogy mennyire nehéz jegyet váltani a Blair Witch Projectre.
Utóélet
A film hatására az emberek elárasztották Burkittsville városát, és a szomszédos erdőket, hogy a blairi boszorkány után kutassanak, és egy éven belül többször is ellopták a város szélén található városnévtáblát, ami a filmen is látható. Amerika-szerte ellepték az erdőket a túrázó és misztikus romokat kereső egyetemisták, ezzel minden idők legrosszabb vadászidényét hozva az Egyesült Államokban, ugyanis a sok turista miatt a vadak elbújtak, és nem mertek előjönni.
A film a nagyvilágban is sikert aratott, és mindenütt a világon bekerült a hírekbe, de Magyarországon sajnos csak bő féléves késéssel, 1999 decemberének legvégén mutatták be.
Ezalatt nemcsak a film híre ért el hozzánk, hanem már azt is tudtuk, hogy az egész csak kitaláció, és megrendezett képsorokat láthatunk, bár a magyar forgalmazó is megpróbálkozott az Amerikában bevetett trükkel, és a Magyar Televízióban levetítették a blairi boszorkány hátteréről készített kamu-dokumentumfilmet nem sokkal a mozipremier előtt, ami a hírek tükrében már sokat veszített az erejéből. Egy évvel a premier után folytatás készült a filmhez, de ez már alig érdekelt valakit, viszont idén szeptemberben Amerikában bemutatták a Blair Witch című horrort, ami egy megkésett folytatás. A marketingtrükk ezúttal az volt, hogy a filmet hónapokig The Woods munkacímen emlegették, és csak az utolsó pillanatban változtatták a címét Blair Witchre, de ez a meglepetés már kevés volt ahhoz, hogy újfent felkeltse az érdeklődést egy 17 évvel ezelőtti sikersztori iránt.
