A homok- és kőtömeg több mint 50 kilométeren keresztül mozgott, ahogy a lavina egy, a vízfelszín alatti 300 méter mélységben fekvő pontról 1800 méter mélyre zúdult. A lavina gyorsasága elérte a másodpercenkénti nyolcméteres (azaz az óránkénti 28,8 kilométeres) sebességet. Ez volt az első alkalom, hogy a tudósok műszereikkel ekkora víz alatti lavinát figyeltek meg.
Dan Parsons, a brit Hull Egyetem professzora, a kutatócsoport tagja elmondta: a víz alatti lavinákat elindító úgynevezett zavaros áramlatok a Föld legerősebbjei közé tartoznak, egyedül a folyók mozgatnak meg hasonló mennyiségű üledéket. És bár a folyókról több százezer mérési eredmény áll rendelkezésekre, alig maroknyi tudományos mérést végeztek a zavaros áramlatokról.
A január 15-i lavináról a kanyon közelében fekvő Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) egy új típusú műszerének segítségével szereztek ritka adatokat. A Mélytengeri Esemény Detektor (BED) névre keresztelt, okos sziklatömbként is emlegetett műszerek olyan 44 centiméter átmérőjű fémgömbök, amelyek mérik a nyomást, rögzítik a lavina irányát és hogy miként mozog egyre mélyebbre a kanyonban – mondta el a központ egyik munkatársa, Charlie Paull professzor, a megfigyelést végző – amerikai, kínai és brit tudósokat tömörítő – nemzetközi kutatócsoport vezetője az amerikai geofizikai egyesület őszi ülésszakán.
A hatalmas erejű víz alatti lavinák ismertek arról, hogy képesek elszakítani a tengeri telekommunikációs kábeleket is. A januári lavina a tudósok horgonnyal is felszerelt, több mint egytonnás súlyú műszereit sodorta hét kilométerrel messzebb. Az eszközök által eközben rögzített információ azonban felbecsülhetetlen értéket képvisel a kutatóknak, akik igyekeznek többet megtudni arról, miként keletkeznek az áramlatok, hogyan működnek, és miként mozog a lavina a tengerfenéken – olvasható a BBC honlapján.
A tudósok szerint a zavaros áramlatok nagy szerepet játszanak abban az egész Földre kiterjedő geológiai ciklusban, amely a tektonikai mozgásokkal és a hegységek keletkezésével kezdődik. Ezt követi az erózió és az üledék mozgása a folyókon lefelé egészen a tengerpartokig.
A zavaros áramlatok záró szerepe ebben a ciklusban az üledék visszajuttatása az óceánok mélyére. A kutatók becslése szerint Montereyi-kanyonban évente több mint 400 ezer négyzetméter üledéket mozgatnak mélyebbre a zavaros áramlatok.
“Ezek az áramlatok felelősek azért, hogy üledék, tápanyagok és szerves szén zúduljon a mélytengeri régiókba, fenntartva ezzel az életet a tengerfenéki síkságokon” – magyarázta Dan Parsons.