A sorsjáték nem újkori találmány, már évezredekkel ezelőtt is jelen voltak az ókori görögöknél és rómaiaknál. Akkoriban ráadásul nemcsak szórakozásként űzték ezeket, hanem fontos politikai és katonai ügyeket bíztak sorshúzással a szerencsére. A gazdag ókoriak között már akkor elterjedt volt, hogy fényűző vacsoráikon a vendégek között értékes ajándékokat sorsoltak ki. Az ókori Rómában az időszámítás kezdetekor pedig már sorsjegyeket is árusítottak a lakók között, hogy a befolyt bevételből a város felújítási munkálatait finanszírozzák.
A nálunk bevezetett ötöslottó Genovából terjedt el, ez a fajta sorsolós játék ott volt honos. Az ötöslottó módszerét politikai területen alkalmazták először, a kereskedővárost irányító képviselőtestületbe ugyanis minden évben 90 jelölt közül választották be ötöt. A genovai polgárok fogadhattak az általuk esélyesnek ítélt jelöltekre, és minél többet találtak el a kiválasztott öt személy közül, annál több pénzt nyertek egy közös alapból. E fogadási játékforma annyira népszerűvé vált az évek során, hogy 1620-ban intézményesítették az itáliai városállamokban, és rövid időn belül meghódította egész Európát. 1751-ben lutri néven elterjedt a Habsburg Birodalomban is, ahol Mária Terézia – felismerve, hogy mennyi pénzt hoz ez az államnak – monopolizálta a számhúzós játékot. A sorsjegyeket a kocsmárosok, kereskedők, lókupecek árulták. A számok és nyeremények húzása ekkor még a nagyobb városokban felállított szerencsekerekeken történt a vásártereken.
Búfelejtőként vezették be a lottót a forradalom után
Magyarországon az Országos Takarékpénztár 1957. január 17-én kapta meg az állami megbízást, amely szerint be kellett vezetniük a lottót. A nálunk újnak számító szerencsejáték az állami bevételeket volt hivatott növelni, valamint az 1956-os forradalom utáni közhangulatot próbálták javítani ezáltal. A sanyarú hétköznapokból valamiféle álombéli kitörési lehetőséget jelentett az emberek számára a lottózás, amelynek varázsa nagyon rövid időn belül magával ragadta az egész országot. Az első lottósorsolást 1957. március 7-én tartották, amelyre több százezer sorsjegyet adtak fel a lakosok 3,3 forintért. A játék lényege 60 éve is ugyanaz volt, mint most: 90 számból kell eltalálni 5-öt a főnyeremény bezsebeléséhez, de már két szám eltalálásért is jár egy minimális összeg.
Hatgyermekes özvegyasszony tarolt először a játékon
Az első lottó számhúzásra a Móricz Zsigmond Kultúrotthonban került sor nyilvános keretek között, és kezdetben mindig csütörtök esténként sorsolták ki az aktuális nyerőszámokat. Különösképpen akkor kerítette hatalmába az embereket a lottóláz, amikor az első öttalálatos szelvény megszületett. A hatgyermekes özvegy Ring Sándorné hat héttel az első sorsolás után máris 850 ezer forintot nyert családi számaival, reményt adva a lottózóknak arra, hogy valóban lehetséges meggazdagodni az újfajta szerencsejáték által. Így hát milliók sorsjegyet és tollat ragadtak, és azóta is minden héten izgatottan várakoznak a heti számhúzásra.
Vetőgéptől a harmonikáig mindenféle szerepelt a tárgynyeremény-sorsoláson
A lottózás vonzerejét a pénznyeremények mellett eleinte növelte az is, hogy tárgynyereményeket is kisorsoltak a játékosok között, hiszen lássuk be, kit ne vonzana egy főnyereményként meghirdetett lakóház, vagy az ’60-as évek elején egy új személyautó? Olyan tárgyak is kiosztottak, mint például vetőgép, harmonika, rádió, fűkaszáló, varrógép, mosógép vagy hűtőszekrény, de a legszerencsésebbek külföldi utakat is nyerhettek. Emlékszem a családi anekdotára, amit számtalanszor hallottam a nagyszüleimtől, miszerint micsoda nagyszerű dolog a lottó. A nagymamám számára bizonyára azt volt, hiszen rögtön a kezdet kezdetén óriási sikere volt a tárgynyeremény-sorsoláson: egy televíziót vihetett haza. Hatalmas dolognak számított akkoriban egy új tévékészülékhez hozzájutni, amit aztán nemcsak az egész család bámulhatott, hanem valóságos össznépi esemény volt egy-egy adás megtekintése a barátokkal, szomszédokkal együtt.
E sikeren felbuzdulva a nagymamám a következő évtizedekben fáradhatatlanul lottózott tovább, és bár a televízió árának a többszörösét játszotta el az idők során, anélkül, hogy bármikor újra nyert volna bármit is, ő azért nem adta fel. A legtöbben így vannak ezzel. Hétről hétre próbálkoznak, és minél inkább nem nyernek, annál inkább bíznak a szerencsében, immár 60 éve. A ’70-es évektől a rádió, a ’80-as évektől a televízió is élőben, közönség előtt közvetítette a számhúzásokat, mégis sok esetben felmerült a gondolat az emberekben, hogy a játék meg van bundázva. Főleg manapság nagy a bizalmatlanság, hiszen olykor milliárdokért megy már a játék, és sokan úgy gondolják, hogy ekkora pénzhez élő ember nem juthat hozzá. Talán nem véletlenül híresült el a lottó a “bolondok adójaként”.
