Szent Bálint, vagy más néven Szent Valentin a szerelmesek védőszentje. Elsősorban az angolszász országokban tartják Bálint napján, február 14-én a szerelem ünnepét. Magyarországon az angol elnevezés miatt Valentin-napként vált népszerűvé a hagyomány a rendszerváltás után. A szerelmes köszöntések eredete azonban nem egyértelmű. A vallásos hitélet szerint Szent Bálint, Terni püspöke a jegyesek és házasok védőszentje, a 14. században hagyott utolsó üzenete indította útjára az azóta már elterjedt és népszerű szokást.
“A te Bálintod”
Bálint bűne a legenda szerint az volt, hogy a szerelmeseket megeskette. A párok tagjai között voltak katonák is, akiknek az akkori törvények értelmében nem lett volna szabad házasodniuk, ezért halálra ítélték a püspököt. A monda szerint, mielőtt kivégezték, ő még a börtönőrével is jót tett: annak vak leányának visszaadta ugyanis a látását. A hagyomány szerint február 14-én a kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, amit úgy írt alá, hogy “A te Bálintod.”
Pogány szertartások
A pogány hitvilágban is fellelhetőek a Valentin-nap előzményei. Az ókorban a termékenység ünnepével kapcsolták össze a napot, amely a házasság pártfogó istennőjének ünnepe volt. A fiatal lányok ekkor az istennő templomába mentek abban a reményben, hogy ott megtudhatják majd, hogy ki lesz életük szerelme, hogy kit kell választaniuk.
A már egybekelt párok pedig megajándékozták egymást február 14-én, a férfiak virágot vittek feleségeiknek. Volt olyan terület is, ahol ezen a napon a szabad férfiak tombolán húzták ki annak a hajadonnak a nevét, akivel aztán jártak egy darabig. Állítólag több esetben igaz szerelem lett a szerencsés románcból.